Az gáz, hogy sosem volt igazi randim?

Volt párkapcsolatom, de az nem a hagyományos módon alakult ki. Mármint nem igazi randikkal indult, hanem csak baráti találkozókkal, aztán összemelegedtünk. Ez a kapcsolatom három év után véget ért. És most rettegek az ismerkedéstől, két okból is. Az egyik a bizalmatlanságom, a másik pedig, mivel már idősebb is vagyok, és ebben a korban már illene randizni, romantikázni, félek, hogy a tapasztalatlanságom miatt nem vesznek komolyan, vagy bénázni fogok ilyen helyzetben. Mit tehetnék? Vágyom arra, hogy igazi randijaim legyenek, nem kell túl giccses dolgokra gondolni, hanem, hogy átélhessem azt, hogy milyen érzés, amikor virágot kapok, vagy bókolnak és kedveskednek.

Volt azóta randim, de az is inkább ilyen baráti jellegű volt részemről, a srác elvileg többet akart, de még egy szál virágot sem kaptam tőle, ezért az ötödik találkozás után véget vetettem a dolognak. Nem alakult ki bennem az érzés, hogy kapcsolatot akarjak vele. Utólag belegondolva, hiányoztak az apró romantikus gesztusok. Nem a stílusom a túlzásba vitt romantika, de egy szál virág, vagy egy kis apróság belefér, hogy érezzem a szándékot. Tényleg nem gyémántgyűrűt várok, csak egy kis figyelmességet.

Nem tudom, hogy lesz-e ilyenben valaha is részem, de ezek hiányában, azt feltételezem, hogy nem komolyak az illető szándékai.