Furcsa, kinos randik? Veletek tortentek ilyenek?

Nem tudom,én is megkérdeztem tőle. Meg hogy a szülei tudnak-e arról, hogy a neten ismerkedik 13 évesen és hogy tudja-e, hogy milyen veszélyeknek van kitéve.

Hidd el borzasztóan kínosan éreztem magam. És akkor is, amikor a kislány elkezdett engem ócsárolni hogy mekkora bunkó vagyok. :/

Tulajdonképpen nekem eddig csak három randim volt kettő férfivel, amik annyira botrányosra sikeredtek, hogy teljes mértékben elment a kedvem a randizgatástól.

Az első randimat nem is a kínos jelzővel illetném, sokkal inkább a megalázóval. A történet előzménye mindössze annyi, hogy a mi ismeretségünk régre nyúlik vissza, neki mindig is tetszettem, én szerettem volna megmaradni a haveri viszonynál, de annyira rágta a fülem, hogy beadtam derekam egy randiba. Mindezt csak azért írtam le, mert így jobban érhető a történet és még botrányosabb a viselkedése.

Szóval, egy söröző/ételbár volt a találka színhelye, már becsiccsentve érkezett. Konkrét párbeszéd nem is alakult ki köztünk, mert csak beszélt és beszélt és beszélt, szóhoz sem hagyott jutni. Nagyon nyomult is, percenként le akart smárolni, fogdosott. Az egyik ilyen akciója közepette megcsúszott a sörös korsó a kezében, ami egyenes a fehér nadrágomon landolt és lecsörgött a szandálomra is. Azt tudni kell rólam, hogy én nem iszom alkoholt, a szagától is rosszul vagyok és az este további részét büdösen, ragadva-tapadva tölteni nem volt túl kellemes. Nem is zavartatta magát, többször odafingott az orrom alá. Ott nem akartam nagy ügyet csinálni belőle, már láthatóan őt nem zavarta a dolog, de iszonyatosan kellemetlenül éreztem magam. Ekkor már hajnali 1 lehetett, elkezdtünk hazafele sétálni, mikor többször a fejem a farkához szorította. Elkezdtünk veszekedni, annyira, hogy már ordibált velem. Őszintén megijedtem tőle, féltem, hogy kezet emel rám. A város túlvégében voltunk, hajnali 2 volt, S.Z.A.K.A.D.T az eső, pénz már nem volt nálam, mert elfizettem a sörözőben. Hiába könyörögtem neki, hogy legalább egy darabon kísérjen haza vagy hívjon taxit, másnap visszaadom neki a taxi árát, mert félek egyedül menni, szó nélkül otthagyott. 2,5 km-t gyalogoltam. Másnap jött a negédes bocsánatkérő levele, gondolkodás nélkül tiltottam is mindenhonnan.

A másik srácot ugyanez a srác miatt ismertem meg, vele megvolt a közös szimpátia, csak sokáig nem került sor a randira. Ő választotta a helyet, mondta, hogy kimehetnénk a ligetbe, beszélgetni. Tetszett az ötlet, a randi is teljesen okés volt, kedves volt nagyon, akkor úgy tűnt, hogy milyen sok közös van bennünk. Nagyon fel voltam dobva, hogy ez ilyen jól sikerült, nem úgy, mint az előző. Eljött a következő randi napja, pont akkor volt egy kis helyi fesztivál, előtte nap voltam barátnőkkel, nagyon finom vegan édesburgonyát, rántott karfiolt ettünk, felvetettem neki, hogy kimehetnénk mi is oda. Jajj, ne, nagyon alja hely, különben is, ő ismer egy nagyon szép nyilvános parkot. Már ekkor furcsállottam a dolgot, de nem akartam vészmadár lenni. Amíg ő az anyja amputált lábának történetét mesélte, tőlünk 1 méterre végezték a dolgukat a hajléktalanok. A parkkal szemben volt egy fagyizó, megkérdeztem, hogy eszünk-e egy-egy gombóc fagyit? A válasza az volt, hogy persze, de akkor mindenki fizeti a saját fogyasztását. Nem akartam kicsinyeskedni, már fizettem volna, mikor benyögte, hogy most vette észre, otthon felejtette a tárcáját, ki tudnám fizetni az övét is? Megtettem, de akkor el is köszöntem tőle. Habár utána már nem randiztunk többet, de még egy kis ideig beszélgettünk, mert egyébként nekem ekkor még bejött.

Utólag már azért nevetek a dolgon, de ott megélni eszméletlen volt.