Ti mit csinálnátok a helyemben?

Előre szólok, nem lesz rövid mondóka!:D

Az egész történet alapja, hogy az iskolánk szervezett egy tanulmányi utat Londonba. Én és két másik haverom jelentkeztünk, befizettük, vártuk az indulás napját. Egyszer megbeszélést volt az úttal kapcsolatban, akik jelentkeztek összegyűltek egy teremben. Utána váratlanul 3 végzős, akik szintén jelentkeztek, odajöttek hozzánk, hogy nem szeretnénk-e egy házban lenni velük, mert a többieket vagy nem ismerik vagy szimplán nem szimpatizáltak velük. Mi ilyenkor másodikosok voltunk és (ettől függetlenül) belementünk. Igazából minden jól ment, összehaverkodtunk velük, esténként a mobil-házunkban iszogattunk, egyszer-egyszer elég rendesen.:D Én a héten nagyon jóba lettem az egyik lánnyal, az utolsó halloween-i buli után flörtöltünk, dumálgattunk. És így a bevezető sztori után, a lényeg. Utána a lánnyal még itthon egy kevés ideig beszéltünk, most már csak elvétve. Ugye ő már elballagott a suliból, megy egyetemre, én pedig itt maradtam. A valódi kérdés az lenne, hogy megérné-e elhívni valamerre, így hogy már "más körökben" mozog vagy csak várjak, hátha esetleg ő ír vagy valami (bár, ha eddig nem tette miért írna?). Ti mit csinálnátok jelen esetben? ui. A kiránduláson úgy tűnt, hogy nem csak az én irányomból volt szimpátia.