Lányok, volt már olyan, hogy a sok csalódás miatt megbántatok egy régebben elhajtott fiút?

Nem. Nem attól függ, hogy valakire csak barátként tudok tekinteni, vagy ennél többet érzek iránta, hogy esetleg érnek csalódások az életben.

Soha nem sírtam vissza egyetlen fiút, férfit sem, akit valaha visszautasítottam, pedig nekem is volt egy nagy csalódásom. Sőt, ahogy idősebb lettem és visszagondoltam, nagyon örültem, hogy nem hitegettem sokáig olyan srácokat, akikről tudtam, hogy nem tudok beléjük szeretni, nem vonzódok hozzájuk.

Én férfi vagyok és Popper Péterrel értek MÉLYEN egyet:

"Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált."