Ti a helyemben összejönnétek vele, vagy fontosabb lenne egy másik laza barátság?

Egy kisebb baráti körön belül történt mindez. Nem mondanám semmiképp, hogy olyan a barátságunk, hogy bármikor számíthatnék a "barátnőimre", de barátként kezelem őket. Igazából csak az iskola kötött össze minket és az azon belüli (valamennyire)közös témák, eszmecserék és kölcsönös segítség. Nagy bizalmasok sosem voltunk, nem volt szokás nekik a másik teljes támogatása a legnehezebb időszakokban is, vagy ha rossz napja van.

Ebből a kis csoportból(4-5 fő) két lány járt ugyanazzal a fiúval. Az egyik esetnél a lány szakított vele, mert "nem volt meg az érzés a végére" , a másiknál pedig a fiú vetett véget a dolognak, mert a lány kitekintgetett.Mindkettőnek már legalább egy éve, az óta persze ők is találtak mást. Én csak látásból ismertem és azok alapján, aminek a két lány elmondta, tudtam csak megítélni. Nem akartam veszekedést, becsültem őket annyira, hogy inkább nem is akartam látni, nehogy félreértsék. Nemrég lett csak egyre gyakoribb, hogy mindig számomra semmitmondó dolgokról volt szó és sokszor meg sem kérdeztek dolgokról, hanem úgy kezeltek, mintha ott sem lennék. Valamikor ilyenkor személyesen is találkoztunk (véletlenül) a sráccal és egészen másnak tűnt, mint amilyennek mondták. Kicsivel több időnk volt beszélni, mint addig valaha és összeismerkedtünk...

Nem csinálnék belőle ügyet, ha egyrészt foglalkoztak volna velem anélkül, hogy én kérem (de ha egy igaz, bizalmas barátom lenne bármelyikük is, akkor semmi esetre sem lennék erre képes), másrészt ami a fiút illeti... Nem találkoztam még olyannal, mint ő és sosem volt nekem zökkenőmentes az életem ilyen téren. Nem vagyok szerelmes, csak egyszerűen minden megvan benne, ami számomra a legfontosabb és a legbecsülendőbb egy emberben. (És ami lehet hogy senki másnak nem számít ennyire, csak nekem.) Attól fogva nagyon jóban lettünk, de soha sem akartam ezt érzékeltetni a két barátnőmmel. Sokszor mondták, hogy nem érdekli őket és nem kell kerülnöm(már bőven ezelőtt), de ez után az eset után akkor is megváltozott valami. Sokszor elvonulnak, engem be sem vonnak sok dologba. Eddig is így volt, legtöbbször nem ők kerestek engem, de nem ennyire szembetűnően.

Nekem őszintén ez a barátság nem sokat jelentett eddig sem, csak mégis másabb, ha egy közösségben viszonylag jól megvan egy kisebb csoportnyi ember egymással és ha van elég szabadideje, el tudja tölteni néha egymással vagy tanácsot kér a másiktól. Viszont itt ez a fiú és tudom, hogy önzőség, de kölcsönös a szimpátia, tehát nekem is elég nehéz lenne vele megszakítani ezt a kapcsolatot innentől (holott még bőven nem alakul semmi köztünk annyira egyértelműen). Egyrészt bánt a lelkiismeret, hogy mekkora egy selejt barátnő vagyok, hiszen a barátnők volt barátja tabu, másrészt viszont lehet, hogy azt bánnám nagyon, ha kitartanék az eredeti felállás mellett és ráadásul ki tudja, megérné-e az... Nem mindennapos nálam az ilyesmi egyébként sem.

Teljesen össze vagyok zavarodva, nem tudom, mit váltana ki ez a többi közös ismerősből, hogy reagálnák le, hagyjam-e ezt folytatódni így, vagy tartsam meg a barátságunkat. Ti mit tennétek?