25 éves kor feletti évek óta egyedülálló férfinek mennyire szívmelengető vagy szívszorongató érzés nézni, ahol a 25-35 közötti kortársak legjava, , babázós" képeket tölt fel magukról a közösségi oldalakra (pl: facebook)?

Pont leszarom. Ha boldog a gyerekével örüljön neki. Én még nem igénylem. 31/F

Majd ha igénylem és netán nem akar összejönni akkor majd irigyelni fogom, de addig csak aranyosnak tartom de semmi egyéb.

Én is szeretem a kisgyerekeket, néha elfogadnék egy-egy kislányt, akit látok az anyjával. (nem kell félreérteni, csak valahogy én inkább kislány párti vagyok jelenleg) Ellenben nagyon távol vagyok még a gyerekvállalástól 28 évesen, még az első barátnőnél se tartok! Így nagyon nem aktuális ez még nekem. A bátyámék kb. 8 év kapcsolat után fognak összeházasodni, nekem meg még kiszemeltem sincsen. Ez sokkal jobban zavar, hatalmas késés-élmény. A gyerekkel meg az a bajom, hogy ha beleugrasz a projektbe, azt nem lehet visszacsinálni. Engem a családos ember életmódjába való váltás megrémiszt, mivel az előtte levő életszakaszom is rosszul sikerült. Olyan későre tolódott tinikorban élek, bár annál azért (pl. anyagilag) függetlenebbül.

Hogy a kérdésre válaszoljak a részemről: nekem a babás képek nézegetése semekkora szomorúságot nem okoz, max annyit mondok, hogy: úristen, sosem gondoltam volna, hogy ennek a félénk/fogyatékos/elveszettnek tűnő fiúnak előbb felesége/barátnője lesz, mint nekem. A babát a fentiek miatt nem irigylem, annyi van csak, hogy az életemben valamikor egyszer szeretnék gyereket, de az se baj, ha ez 150 év múlva jön el, egyedül a biológiai óra sürget (de engem kevésbé, minta nőket). Viszont nem vállalok gyereket addig, amíg nem állok készen rá.