Lányok, ha visszautasíttatok egy fiút, utána mit éreztek?

ha elvileg nem érdemli, de vmilyen okból kifolyólag még is kell tennem: én szerint szoktam sajnálni és én sem igazán érzem jól magam tőle.

Szituációja és a visszautasítás oka válogatja, de nem valószínű. Hisz általában nyomós oka van.

pasi szemmel:

sajnálom és bennem van 1 olyan érzés, hogy tök jó lenne segíteni neki és találni neki egy párt, vagy valahogy elérni, hogy bűnösség érzése ne legyen bennem és erre ugye a legjobb az lenne ha gyorsan lenne helyettem egy pótlékja a csajnak:D

az érettségire kell készülni az időhúzás, nem pedig nyomós ok.

a nyomós ok az az pl hogy:

szia bélám.

kedves vagy meg minden és nagyon jól elszoktunk beszélgetni.

azonban én úgy gondolom, hogy te nem is lehetsz belém szerelmes hiszen nem is ismersz és én sem ismerlek téged.

néha-néha el filozofálgatunk és ennyi. semmi több.

úgy gondolom, hogy te a fejedben kreáltál rólam egy fantom képet, teleaggattad mindenféle jó tulajdonsággal és abba vagy szerelmes nem pedig belém.

szeretném ha megértenéd, hogy én nem vagyok beléd szerelmes és te sem lehetsz belém szerelmes..

csak a fejedben a képbe vagy, de az nem én vagyok.

és én nem szeretném ha megismernénk jobban egymást, nekem bőven elég ha csak haverkodunk.

kkthxbb

(barátkozunk szót ne az túl kedves lehet és még a végén félreérti a seggluk)

Általában igen, sajnálni szoktam a visszautasított srácokat. Kivéve ha valami nagyon bunkó, üresfejű srácról van szó, de velük meg ugye nem beszélgetek hetekig, szóval ez a szitu most nem játszik.

Ha nincs barátom, és úgy utasítok vissza egy fiút, akkor tőle a későbbiekben sem fogok többet akarni. Viszont ha akkor nyomul épp, mikor van párom, akkor esetleg a pasimmal való szakítás után lehet, hogy változni fog a véleményem róla. Persze nem arról beszélek, hogy búfelejtőnek használnám, de sose lehet tudni, talán kialakulnak az érzelmek.

Legyek őszinte? Pasi szemmel részben egy groteszk elégedettség tölt el hogy látnak bennem fantáziát a lányok, részben rosszul érzem magam mert hülye libakkal nem kezdek az értelmes lányt meg sajnálom illetve nem is öt hanem ezt a helyzetet hogy belenezek a szemébe és odabent szól a csengő hogy nem... nem... nem.

Fura érzés és nem akarom átélni mert utána napokig keserű a szám ize.

Forditott esetben, mikor engem utasitanak el egy pár pillanatig uresseget érzek belül nem értem hogy miért nem. És mindig csak sablon szöveget kapok. És van amikor egyenesen sértve érzem magam hogy nekem nemet mond és egy másik hülyének meg igent. Miért nem vagyok jó én, akinek vannak tervei van minden ahhoz hogy közösen egy kis béke-szigetet építsünk... Sosem fogom megérteni hogy hol rontom el...