30 évesen a nő ha szingli, már a "maradék" kategóriába tartozik manapság? Hol randizzon normális, érett férfiakkal?

A nőknél az a probléma, hogy az un. "alfahímet" keresik: min. 180/20 cm, legyen befutott, szakmájában "profi". Vagyis, ha műveletlen tuskó, nem számít, csak magas legyen és pénzes. Hogy szabad idejében mit csinál, az nem számít...

Ismerem a férfiakat. Én is az vagyok. De tudom hogy a legtöbbje kutyaütő. Igazság szerint semmihez nem ért, beszélgetni sem lehet vele. Aki hozzá megy, az átkozhatja az életét. Pedig a "férfi" szónak azt kellene jelentenie, hogy "atraktív".

Én ilyen vagyok, festek, zenélek, mindenem az alkotás, itáLiába járok. És rosszképű sem vagyok, de csupán 170 cm. És lám ez elég rá, hogy évek óta egyedül legyek !

Neked tehát azt javaslom, bátran ismerked, olyanokkal is, akik nem felelnek meg az elvárásoknak. Ki kavicsok közé nyúl, gyakorta gyémántot talál. Hiszen a gyémánt is csupán 1 kavics...

@34:

:))) Látom, romantikus szálon indultál el.

"Persze ez nem jó, mert nem fog becsöngetni, max a postás."

De lehet akár jóképű postás is. Nyitott szemmel kell járni. Én 27 éves vagyok és bár házas de folyton "ismerekedek" azaz ismerkedhetnék, a legelképesztőbb helyeken, pedig én aztán nem is megyek utána.

Csak pár példa: Tavaly először egyedül mentem felmérni a faiskolába a cserepes fenyőket, hogy van-e értelme együtt kimennünk és venni. Az egyik kertész nem a csak a karácsonyfákról szeretett volna beszélgetni, hanem nagyon kedvesen próbált ismerkedni. :) Aztán bőrgyógyásznál a váróban kezdtem beszélgetni egy pasassal, mindketten anyajegy ellenőrzésre mentünk és untuk a várakozást. Aztán távolsági busszal, vonattal utazva szinte mindig beszédbe elegyedek valakivel. Barkácsboltban villanykörtét vettem és az eladó kezdett érdeklődni, mosógép vásárlásnál dettó, zöldséges szintén. Ellopták a pénztárcámat és míg a rendőrségen vártam, addig az egyik rendőr beszélgetett velem és hívott randira.. Állatorvosnál vártam a macskával, jött egy pasas a saját macskájával meg is volt a közös téma... Egy időben hordattam ebédet magamnak munkaidőben és két hét után randit kért telefonon a futár srác, mert ugye nekik meg van a száma a "klienseknek" és összeszedte a bátorságát és felhívott. Meg ilyenek. Ez mind olyan szituáció, hogy eszembe se jut, hogy ott majd valakivel találkozok, valaki majd érdeklődik vagy ilyesmi. Ha nem lennék férjnél minden ilyen beszélgetés telefonszámcserével és randival végződött volna, de így ugye ezek abba is maradtak, mert hát férjnél vagyok, de kár pedig reménykedtem, pedig pont randira akartalak hívni stb.

Egyszerűen nyitott szemmel kell járni és barátságosnak lenni, mindegy hány éves vagy. Sose tudhatod, hogy ki jön szembe, vagy az is lehet, hogy ha nem is az illetőről lesz az, de majd neki az egyik haverja/testvére, valakije akit az ő révén ismersz meg.

Lehet az a sok fenti pasi meg sem próbált volna beszélgetni velem, vagy ilyesmi, ha nem süt rólam, hogy kedves vagyok, barátságos, mosolygós és valószínűleg, ha véletlen elutasítom, akkor is ilyen leszek, nem lesz kellemetlen a dolog. És nem azért próbálkoznak, mert ki pakolom az árut, pl. a decemberi mínusz fokban se látott sokat belőlem a kertészetis pasas a nagykabátban meg mindenben.

37-es vagyok. Tényleg a véletlen a legnagyobb kerítő amúgy. Unokatestvérem 30 évesen találta meg a párját az én esküvőmön, de olyan szinten véletlenül.. A pasas csak azért jött, mert a férjem oldaláról volt egy négy fős baráti társaság hívva, akik közül egy valaki nem tudott eljönni, de későn tudta meg, viszont mivel már úgy is le volt fixálva a vacsora meg leadva a létszám, így megkérdezték, hogy jöhet-e valaki helyette, akit mi mondjuk nem is ismerünk, viszont nekik nagyon kapóra jönne, mert nem iszik alkholt így lenne nekik, aki hazaviszi őket 100 kilométerre. Mondtuk, hogy ja, ha normális jöjjön akkor csak nyugodtan, mert bár nem volt nagy esküvő, de a kiesett ember helyére úgyse tudtunk volna mást tenni és a létszám már úgy is megvolt, szóval mindegy.

És akkor az esküvőn a helyettesítő vendég találkozott unokatesómmal...