Miért lehet az, hogy ha valaki nagyon szerelmes, és megállapitja, egy napon, hogy /végre! / az a másik is szereti, megváltoznak az érzései. És eltünik a szivéből az a csodás, nagyon varázsos érzés? Ill. átalakul, csökken.

Nem látok nem hallok, repkednek a pillangók,ilyen szerelmes még soha életemben nem voltam. Alig tudok valamit csinálni, lefogytam. Annyira vágyom rá, és végül elkezd szemezni velem, a mennyekben járok, /és úgy látom ő is: Ezt már hetek óta érzem!/

Másfél éve ismerem, de ezután az ominózus eset után még nem tudtunk beszélgetni. Emiatt azon az estén nagyon aggódtam, természetesen átrágtam magam minden apró mozzanaton, hogy hol rontottam el. Sok vivódás után végül megnyugodtam, mert arra a következtetésre jutottam, hogy valójában nem lehet baj, Ő továbbra is "kedvel"!!

És itt jött a fordulat, Innentől kezdve megváltoztak az érzéseim.

/Azt mondják, nem jó, ha egy fiú megérzi egy nőn, hogy az szereti, mert akkor már nem is érdekes./

Én nem szeretnék igy járni, én egy nő vagyok..!! Nem akarom, hogy megváltozzanak az érzéseim! Hiszen erre vágyom már fél éve! Eddig szinte mindig csak rá gondoltam, vele ébredtem és aludtam el.

Megmondanátok, hogy ez a változás természetes? Vagy hogy mi történik velem?

Mit tehetek?