Miért van az, hogy amint nem csak barátként gondolok egy fiúra már nem tudok vele miről beszélni?

Amíg csak barátok vagyunk addig van téma, elvagyunk, de amint másként kezdek el rá gondolni már bennem van a megfelelési kényszer és mintha lefagynék. Onnantól kezdve máshogy állok a dolgokhoz, nem megy olyan jól a beszélgetés se, nem tudok mit mondani. Nem értem, hogy ez miért van.