Miért szenvedek ennyire amiatt, hogy nincs barátnőm?

Az a helyzet,h több ideig vagyok egyedül,mint kapcsolatban.

nem igazán volt még komoly-tartós kapcsolatom,és....folyton a lányok foglalkoztatnak.nem nagyon járok olyan közösségbe ahol lehetne ismerkedni....ez így alakult ki.

sportolok,olvasok...jól érzem magam a bőrömbe,nem vagyok boldogtalanabb,mint amikor van bnőm,és magányos sem vagyok( nem gond ha egyedül kell lennem egegy ideig...szeretek sétálni),de mintha egy zsák lenne a nyakamba egész nap.nyilván ennek biológiai oldala is van,de nem értem.nő nélkül olyan beskatulyázottnak érzem az életem,de nem az...attól h nincs bnőm értékes vagyok,mint mindenki,de akkor miért kergetem mindig a mézes madzagot?

miért akarok ennyire barátnőt....amikor "semmivel nem lesz jobb"