Van egy lány osztálytársam akibe már az első látáskor beleszerettem, de sosem tudok beszélni vele mert ott vannak mindig vele a barátai és még csak bátorságom sincs megmondani neki hogy szeretem és egy lúzer vagyok. Mit csináljak?

"és még csak bátorságom sincs megmondani neki hogy szeretem"

Na itt a gond nem is egy.

Először is, nem mehetsz oda hirtelen egy lányhoz akit még látásból ismersz akkor sem hogy szereted mert egyből lekoptatna téged, ahhoz egy kicsit puhítani kell a viszonyotokat jobban megismerni őt, mert így azt feltételezné hogy csak a külseje miatt szeretnéd és mondjuk lefeküdnél vele, ez már rossz elképzelés, megbuktál.

Másik ugye ami szintén ebbe a részbe van benne amit idéztem hogy nincs bátorságod. Nos itt a probléma, először is oda kell menned hozzá amihez ugye bátorság kell ami neked nincs, mert te mondtad és meg kell ismerd, először beszélgess vele, egyre többet majd ha érzed hogy van kölcsönös érdeklődés köztetek akkor elhívhatod randira és akkor onnan már csak úszni kell az árral, na de ezért tenni is kell ám.

Ha már erre nem vagy képes hogy össze szedd magad akkor mit vársz? Odafog majd ő menni hozzád és ismerkedni? Ha egyedül lenne ő is meg te is akkor talán lenne erre esély hogy legalább megismerjétek egymást, de így hogy vannak barátai ne várj a csodára ha nem teszel érte.

"és egy lúzer vagyok"

Na itt a gond. Először is miért nevezed magad lúzernak? Nyilván ilyen hozzá állással persze hogy az vagy, de ha így elnyomod saját magad akkor az is maradsz életed végéig. Nem piszkálásból mondom ezeket, de nem igaz hogy észreveszed magad de mégsem teszel semmit ellene. Most gondolom gimis vagy, vagy max általános iskola 8. osztályos leszel, de nem értem hogy ezzel a hozzá állással te mit akarsz?

Mi lesz így veled az életben, mert elfogsz veszni benne és sorba fogod kapni a pofonokat az is biztos mert rossz a hozzá állásod.

Gondolkodj el egy picit ha nincs bátorságod odamenni egy olyan emberhez aki nőnemű akkor máskor lesz hozzá kedved ha így halasztod? Nem hiszem mert ameddig le nem győzöd a gyávaságot még 30-50 évesen sem fogsz odamenni egy nőhöz aki tetszik.

Most gondolj bele elmész dolgozni, és ha lesz egy olyan kolléganőd aki egy nagyon csinos belevaló lány ahhoz sem fogsz odamenni mert nem lesz bátorságod, pedig ha muszáj mert mondjuk együtt kell dolgoznotok vagy neki kell kiadnod valamit, akkor nem fogsz odamenni mert nincs bátorságod mert mondjuk tetszik? Ez nem így működik. és ez csak rosszabb lesz hidd el.

Mitől félsz? Attól hogy elutasít? És akkor mivan. Nem úgy kell odamenni hogy megmondod neki hogy szeretlek mert persze hogy elfog utasítani, ehhez idő kell hogy megismerd és csak úgy puhítani kell a dolgot hogy ha eljön az idő bevallod neki, de ez akkor sem így működik.

Meg különben is ha akkor nem akar veled beszélgetni és elutasít akkor mi van? A világ nem fog összedőlni, találsz akkor másik lányt, ennyi.

Két dolgot tehetsz.

1. Vagy legyőzöd a félelmed és odamész a lányhoz hogy megismerd.

2. Vagy hagyod hogy más menjen oda hozzá megelőzzön téged és lenyúlja előled és akkor mehet a sírás és egész életedben ezen fogsz agyalni hogy elkéstél és soha vagy is nagyon sokáig nem lesz bátorságod más lányokhoz sem odamenni.

Ha akarsz attól a lánytól valamit TEGYÉL is érte. És ne kapkodd el.