Van egy lány aki nagyon tetszik nekem de nem merek lépni. Mit csinaljak?

öngyilkosságra? ilyeneket ötleteket felejts el.

először szerintem magadnak kéne megkeresned a jó tulajdonságaidat, mert amíg te magad sem látod ezt magadon, addig mástól sem várhatod el ugyan ezt.

próbálj javítani a kinézeteden, újítsd fel a ruhatáradat, ha kövér vagy, kezdj sportolni, stb. meg a tanulmányi eredményeidet is próbáld meg feltornászni.

aztán ha mindez megvan, utána gondolkozhatsz azon, hogy akarod megszerezni magadnak azt a lányt. egyébként mivel osztálytársak vagytok, nem lesz túl nehéz dolgod szóba elegyedni vele.

hosszú lesz az út, mire eléred, de gondolj mindig a célra!

egyébként jobb lenne kis célokat megcélozni, ne akarj egyből mindent, mert ha nem jön össze az hamar lelombozhat. eleinte pl. csak járj el rendszeresen futni, vagy valami mást sportolni.

ha meg már változtattál magadon és nagyobb lesz az önbizalmad, akkor se a kiszemelt lánynál próbálkozz először, hanem a többi osztálytársnőddel próbálj beszélni, szerezz tapasztalatot, mielőtt élesben bevetnéd magad :)

24/F

Az előttem szólónak maximálisan igaza van, de még hozzátennék annyit, hogy hogy félsz, mert ha osztálytársad, és nemet mond neked, akkor már nem néz rád "úgy". Az én lelkemet 7 éven keresztül rágta, emésztette fel ez a probléma, de akkor egy autóbalesetet szenvedtem szüleimmel, majdnem meghaltam, s - habár felépültem -elkezdtem értékelni az életet (ajánlom, nézd meg a Fűrész című filmet). Odamentem hozzá, és tudod mit csinált? Elutasított. Nem emésztettem magam ezen, ha nem, hát nem. Mégsem erőltethetem rá. Azonban értékelte az őszinteségemet, és mivel látta, hogy egy picit el vagyok keseredve, elkezdett velem beszélgetni. Beszélgettünk-beszélgettünk, és a végén már nem is a témánál jártunk, annyira belefeledkeztünk az egészbe. Ő is annyira jól érezte magát, hogy eldöntötte, ad egy esélyt; elmentünk randizni. Habár jól éreztem magam, a végén én láttam be, hogy ez nem fog működni. Nem sértődött meg, nem vágta a fejemhez, hogy csak játszadozom vele, mert ő is látta, hogy nekem is nehéz volt ezeket a szavakat kimondanom, ezeket a lépéseket megtennem. Nem vagyok túl szép, mindazonáltal okos és filozofikus vagyok, és mindezek ellenére (és mellett) láttam hogy megkedvelt engem. Azóta is a legjobb barátom, és minden héten legalább egyszer elmegyünk McDonald's-ba, esetleg fagyizni, megnézünk egy filmet vagy megiszunk egy koktélt; mindegy, a legfontosabb dolog mindenhol ott van velünk: a másik társasága. Úgyhogy szerintem gondold át az egészet, és innentől kezdve ne olvasd tovább a válaszom, ha nem akarod hallani a rehabilitációs részt - amit egyébként teljes mértékben megértek.

Holnap, mikor fölkelsz, nem fogod őt látni soha többet! Elfelejtheted őt egy életre, egy másik férfi karjaiban lesz boldog, és ki fog röhögni téged, aki évek múltán, hetven évesen egyedül él, és nincs senkije, mert képtelen kimondani egyetlen szót, amire talán soha többé nem lesz lehetősége; "Szeretlek!"

- Rehabilitáció vége! -

Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam, de hallanod kellett az én történetemet.

"Csak azok értékelik igazán az életet, akik farkasszemet néznek a Halállal..."

Tobin Bell