Annyira szeretnék már egy barátot, de ha ott vagyok hogy találkozok egy fiúval, akkor meg megvagyok ijedve, alig szólalok meg. Stb . Miért van ez?

mert még tapasztalatlan vagy, gondolom eddig se voltál a társaság középpontjában, ami alatt csupán annyit értek, hogy ,,, illetve nem is.

De ha esetleg eddig életed alatt keveset voltál társaságba, meg ilyenek na akkor azért, amúgy meg tapasztalat, félénk is lehetsz.

DE és? ez ne tartson vissza, most mi a legrosszabb max elmész egy randira, max kicsit kínos lesz, de hát így tudsz csak tapasztalatot szerezni. Ha fel vállalod ezt a részét itt. Egyébként pl, én nemsoká megyek 1 vakrandira, hát én se igazán tudom még mi a fenéről dumáljak, de ne aggódj ilyesmin lesz ami lesz azt kész, úgyse tudsz vele mit kezdeni.

Akkor akarj barátot, ha konkrétan akarsz valakit. Ne csak kényszeresen 'valakit'. Tudom, hogy szar egyedül, de még rosszabb, ha olyasvalakid van, aki nem igazán okés, csak összeszedted tölteléknek.

Egyébként meg ha van jelölt és elindult valami, akkor nem kell feltétlen dumálni folyton. Kérdezgesd, tapogatózzatok, idővel majd megered a nyelved :-) Én már negyedszázados vagyok, de minden beszélgetés elején (nem csak randi) sokat hallgatok, inkább a másikra figyelek. Pedig nem sok okom lenne félelemre...

Idővel ha tapasztaltabb leszel, eleve csökkenni fog ez az ijedtséged. De ajánlom, hogy nézz ki magadnak egy pasit, lehetőleg valami rendes figurát. Ő nagyon értékelni fogja, hogy nem akarod ledumálni a székről, hanem szépen lassan "bontogathatja a szirmaidat".