Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan mondjam el a srácnak, hogy nem vonzódom hozzá?
A kérdés meglehetősen triviálisnak tűnhet, de a helyzet a következő: két hete rám írt egy srác, majd némi köntörfalazás után közölte, milyen jól nézek ki, találkozzunk, adjak tanácsot az edzésben. 2 éve nem is hallottam felőle, egyszer találkoztunk, egy egyetemre járunk, bár ott is ritkán futunk össze. Röviden összefoglalva: találkoztunk, mutattam pár nálam bevált gyakorlatot, beszélgettünk, mígnem kiderítette, hogy 22 éves, most vallotta be magának, hogy a saját neméhez vonzódik, csak nekem meg a szüleinek mondta el, és mitévő legyen. Az igazság része, hogy sejtettem, hogy valahol itt van a dolog elásva, de akkor is kvázi felkészületlenül ért. Elmondtam neki, hogy segítek, ahol tudok, aztán ezen felbátorodva egyből megkért, hogy smároljam le, meg akkor találkozgassunk. Rendes srác és egész jól is néz ki, de elég feminin módon viselkedik és beszél,úgy gondolkodik, mint egy túlérzelmes nő (nem a lányok felett mondok kritikát) ami engem abszolút taszít, nem szeretnék vele randizni, kövezzetek meg, de a társasága is feszélyez (sok energiámat öltem bele, hogy teljesen heterónormatív, férfias sráccá váljak, érthetően nem szeretnék egy olyan emberrel járni, akin ennyire látszik, hogy meleg). Egyszer már találkoztam vele, mert nem akartam megsérteni, megint azt akarta, hogy smároljunk, úgy érzem, mintha kihasználna, ismerkedős oldalra nem hajlandó regisztrálni, amit részben meg is értek,viszont nekem mint említettem, teljesen más férfiak jönnek be,és nem is vagyok jótékonysági intézmény, hogy úgymond szánalomból randizgassak vele, ezt mindkettőnk számára megalázónak érzem.
Mit tegyek, hogy ne törjem teljesen össze, és ne úgy indítsa a felismerés utáni életszakaszát, hogy egyből rossz tapasztalata van?
21/F
válasza: válasza:
válasza:"Nem vagy az esetem"
ennyi bőven elég lesz, venni fogja a lapot.
válasza: válasza:Szia!
Priviben írok, ha nem gond. Nem ismerlek egyikőtöket sem, de azért a szitu kicsit ismerős számomra. Ha megengeded, a történetedre történettel válaszolnék.
Én is meleg vagyok, és kicsit a kettőtök kombinációja, egyrészt "túlérzelmes nő" voltam sokáig alaptermészetemből fakadóan (sosem játszottam rá...), másrészt ahogy Te is, tudatosan próbáltam heterós, átlag pasivá válni, nem csupán látszatra, hanem valójában is, s ahogy Te is, én is megdolgoztam érte...
Viszont amikor még "kislányosabb" voltam, szerelmes lettem egy hetero fiúba. Sokáig félreértettük egymást, mivel én nem vagyok az a szexre utazó típus, s csak a társaságát kerestem. Aztán végül virágnyelven megbeszéltük, mi a szitu, és akkor ő közölte, hogy a lányokat szereti.
Aztán jött a karácsony, és annak ellenére, ami történt, én a munkahelyén, ahol megismertem őt, megleptem egy sütis kosárral. De akkor már mindketten világosan tudtuk, mi a helyzet. Ennek ellenére Ő szeretettel elfogadta tőlem, és felajánlotta, hazavisz a kocsiján. Ez a kocsijában töltött 20 perc volt életem első randija, amit egy empatikus hetero fiú adott nekem. Persze a karácsonyi csoda csak 3 napig tartott, s újévben a srác már hűvös volt velem. Én akkor értettem a szóból, és azután kerültem őt. De halálosan szerelmes voltam belé, és nap mint nap azért imádkoztam, valahogy mégis keresztezzék egymást még az útjaink. Az imám fél év múlva meghallgatásra talált, a lehető legváratlanabb helyen találkoztunk. Utána, mivel nagyon jóindulatú volt, én pedig nagyon örültem a viszontlátásnak, megpróbálkoztunk csak barátokként, haverokként kapcsolatban maradni. Ment is egy ideig, aztán bennem megint fellángolt a régi érzés, ő pedig ezt már nem igazán tudta tolerálni. A felemás barátságunk beszélőviszonnyá tompult, de azóta is megmaradt, és mind a mai napig szeretettel és hálás szívvel gondolok Rá.
Persze én én vagyok, a srác a srác, Te te vagy, és az ismerősöd pedig az ismerősöd. Nem hiszem, hogy ismeretlenül párhuzamot vonhatnék. De annyi tanulság azért van, ha valaki viszonzatlanul szerelmes beléd, az, akármennyi empátiával fordulsz is felé, mindenképpen sérülni fog. Ha hagyod magadhoz közel kerülni, azért, ha elkergeted, azért.
Szerintem a legjobb, amit tehetsz, az, amit a srác tett, akiről meséltem Neked. Nem adsz okot a reménykedésre, de barátságos maradsz, és hagyod, hogy a másikban lecsengjen a dolog... És akkor mindig szeretettel fog emlékezni rád, nem csalódással és keserűséggel.
Sok erőt kívánok mindkettőtöknek!
üdv,
Tomi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!