Szerintetek sok olyan ember van, aki csak azért van a párjával, mert "lejjebb adta a szintet", azaz olyan nem jutott neki, amilyenre valóban vágyott?

Nem tudom, én és a párom úgy voltunk, hogy elsőre egyikünk sem volt oda a másikért. Barátságból alakult ki a szerelem.

És ezt fel lehet fogni úgy is, hogy lejjebb adtam a az igényimet, de a belső iránti igényem közel sem.

Szóval én úgy érzem, hogy a párommal megütöttem a főnyereményt, hiába nem tetszett első nézésre.

23/L

Szerinted ki ne fantáziálna arról, hogy egy dögös macával hempereg? A valóságban meg ott a trungya, magára nem adó hárpia, aki elvárja, hogy a faszija istennőnek tartsa őt, de ezért semmit sem tesz.

Ezek a párok meg is érdemlik egymást. Nem kényszerítette össze őket senki jobb esetben.

Összekevered a "lejjebb adni a szintet" és a jellemfejlődést. Bizonyos korokban már más dolgok számítanak.

Pl ha megöregszel, és meghalsz, a tunya feleség lehet

eltemettet, mert szeretett, a díszp*csa meg a temetés

árából inkább elmegy bundát venni :)

Akkor már mindegy, rossz példa volt. Inkább az, hogy meg

tudj benne bízni.

Nekem a belső igények sokkal sokkal erősebbek, mint a

külsővel támasztottak. Ez van, ilyen vagyok. Persze

először a külsejét veszem észre a csajon, de utána ha

elbeszélgetek vele, van, hogy menekülök.

És hiába topmodel, nem tudnék vele kapcsolatot elképzel-

ni, mert olyan ember.