LÁNYOK! Van olyan, hogy a suliban nagyon tetszik egy fiú, de sehogy nem mertek kezdeményezni? Van, hogy úgy érzitek, hogy biztos visszautasítana?

Van hát. :D

Én azért félek "kezdeményezni", mert igaz, a padtársam, de mégis.. Van amikor irtó bunkó, van amikor meg megkínál a csokijából, elmagyarázza a matekot és be is írja a füzetembe, súg irodalom órán, amikor nem tudom a vers utolsó sorait, stb...

Szóval, nem tudom, hogy ez nála ösztönös-e, vagy tényleg tetszem neki.

Mert amikor velem kedves, akkor általában ezt csinálja mással is, de csak minimális mértékben, és utána összezuhanok, meg féltékeny leszek. Múltkor meg is kérdeztem, hogy tetszik-e neki XY. Ő szerencsére nemmel válaszolt. Hogy honnan tudo, hogy őszinte volt? 7 éve az osztálytársam, és ismerem, tudom, hogy mikor hazudik. Meg ő velem mindig őszinte. Az más kérdés, hogy mással is az-e.

Leginkább a pofára eséstől félek. Órán sokat mosolygok rá, és általában viszonozza. De a folyosón, amikor a terem előtt állunk(digi tábla miatt nem maradhatunk bent szünetekben. bahh...)akkor nem merek rá mosolyogni, mert igaz, engem néz, de ott vannak a fiúk, akik mindig körülötte lézengenek. Áh. Nehéz így. :D

Amúgy szerintem a srác már rég vágja, hogy tetszik nekem. Csak olyan kiismerhetetlen. Sohase tudom, hogy mikor lesz segg.fej, és mikor fogja kinyitni nekem az ajtót, vagy éppen mikor veszi fel a leesett füzetemet órán. :D

L/13

Én amolyan maradi lány vagyok, semmi pénzért nem kezdeményeznék, az a férfi reszortja, nem a nőé.

És én hangulatfüggő rámosolygok e a kiszemeltemre, de ha ő elmosolyodik rajtam vagy alapból mosolyog mikor meglát, én is mindig elvigyorodok mert édes látvány. :)

Szia!

Huh, ismerős helyzet :) Régebben én is rengeteg ilyen témát olvasgattam, mert gyakorlatilag ugyanez volt a helyzet velem, mint most veled. Azóta viszont már járok a fiúval, aki nekem tetszett és tetszik, szóval leírom a tapasztalatokat :)

Eleinte én is úgy gondoltam, hogy a fiúnak kéne kezdeményeznie, és nem nekem. Aztán viszont rájöttem, hogy így esélyem sincsen. Ha még nem igazán beszéltetek, jó taktika, ha nem feltűnően, de azért keresed, nézed, hogy hol van, és mikor "véletlenül" összetalálkozik a tekintetetek, halványan elmosolyodsz. Lehet, hogy először nem fog visszamosolyogni, de ne ess kétségbe, hanem ugyanúgy csináld ezt 1-2 napon keresztül, és ha már feltűnik neki, akkor valószínűleg ő is rád fog mosolyogni. (Nekem "könnyebb" dolgom volt, mert együtt járok a fiúval angolra, matekra és magyarra is, tehát sokszor találkozunk..) Aztán ráírhatsz például facebookon, skypeon, vagy akárhol, ilyen-olyan ügyből, például ha már év vége felé vagytok, akkor: "nem tudod véletlenül, hogy hány órakor kezdődik az évzáró?" Vagy valami hasonló, szituációtól függően. Aztán írj rá egyre gyakrabban. Nekem ez bevált; egy idő után már ő is rámírt, ha látta, hogy fent vagyok. Ez után jöhet a személyes beszélgetés: keress valami témát, ami mindkettőtöket érdekel, és beszélgess vele róla, mikor nincsenek annyian a közelében. Ez azért fontos, mert lehet, hogy ha a haverjaival van, inkább velük beszélne, mint veled, így viszont erre nincs "lehetőség". Barátkozz össze vele. Jó, tudom, mondani könnyű, de beszélgess vele, chateljetek, meg ilyenek, aztán majd alakul az. Ha úgy érzed, már barátok vagytok, jöhet a következő lépcső: hogyan öleljem meg? Nos, semmiképp se úgy, hogy random odaállsz elé, és megöleled, mert annak nem lesz jó vége. Például ilyenkor lehet alkalmazni az "úgy sem mered" technikát. Vagy akár fogadásból is. (Nálunk ez a párbeszéd zajlott le: fiú: miért ölelgetsz mindenkit? én: mert én ölelgetem a kedves embereket. fiú: én is kedves ember vagyok.. én: tudom, de nem voltam benne biztos, hogy örülnél-e neki. fiú: próbáld ki, majd meglátjuk ;)) Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ne közvetlenül mondd el neki azt, amit akarsz, hanem kicsit kertelve vezesd rá. És még egy fontos dolog: akkor öleld meg, amikor egyedül van; lehet, hogy szégyenlené a haverjai előtt. Aztán haza is kísérheted vagy fordítva, és elköszönhetsz tőle egy öleléssel, hidd el, nem fogja rossz néven venni. Aztán az ölelés mellé lassan társulhat egy-egy puszi is, de szigorúan csak arcra, ne siesd el. Lassan közeledj felé, ne zúdíts rá egyszerre mindent. Aztán egy úgymond "nagyobb" napon, mint például a valentin napon, esetleg a te vagy az ő születésnapján tehetsz kisebb célzásokat. Például, nézz mélyen és hosszan a szemébe, hátha veszi a lapot. Ahány fiú, annyi féle, ki hogyan kezdeményez: van, aki rákérdez, hogy szeretnél-e járni vele, van, aki ezt egy csókkal kérdezi meg. A lényeg ugyan az :)

Remélem tudtam valamennyit segíteni :) Sok sikert! :D