Mit tennétek a helyemben?

Szerintem ez túlzott karrierizmus.

Jó ideje dolgozom, vannak karrierista ismerőseim, kollégáim, főnökeim. Tudod mit látok bennük? Rengeteg feszültséget és terhet a munkában, amit sajnos haza is visznek. Házasságuk megromlik, nem tudnak gyereket csinálni, ha mégis sikerül, akkor szinte a 40-es éveikben. Az, hogy havonta milliókat viszel haza, nem egyenlő a boldogsággal. Csak egy anyagi támaszt tudsz nyújtani, de emellett szinte nem vagy a pároddal, csak késő esti órákban, de akkor is csak a laptopodat nézed, és éjfélkor is az e-mailekre válaszolsz. Ne legyél ilyen! Én egyébként egy multiban dolgozom, ahol van az ún. jump/manager képzés. Ez tudod mi? 40 éves korodig 2-3 évente régiót/országot váltasz, hogy végül gyárigazgató lehess. Értelme van? Van persze, a jó fizetés, DE az, hogy én a gyermekemet, páromat szinte évente más nyelvű, vagy társadalmú iskolába írassam, és kitegyem annak, hogy mindig mással barátkozzon, fix barátai ne lehessenek, én inkább köszönöm nem kérek ebből!

Amennyiben fontosak neked a tanulmányaid, hát tanulj, de egy valamit jegyezz meg: "Pénzért nem lehet boldogságot venni", sem igaz szerelmet!