Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha nem vagyok itthonról kimozdulós fajta? Találhatok párt magamnak?
17 éves vagyok. Nem voltam még egy buliban sem. Talán 13 évesen egy bulinak nem mondható, iskolai "pizsamapartin". Amikor 14-15 éves voltam, néha-néha szerettem volna elmenni. Mégsem tettem. Belegondoltam és arra jöttem rá, hogy nincs kivel menjek. Korombelieknél meg vannak ezek a kialakult baráti körök, ahol nem látnak szivesen szerintem. Nincsenek sztorijaim, nem tudok hamar feloldódni, valószinüleg nem érezné magát senki jól velem, na meg én is csak kellemetlenül. Most ott tartok, hogy egyáltalán semmi kedvem itthonról elmenni.Suliba járok, a közeli városba. Minden reggel buszozok, délután vissza. Nem beszélgetek senkivel, s ha néha mégis összejön, nagyon csekélyen adok magamból hangot, mindig kisebbségi érzetem van. Ehhez hozzátartozik a szokásos dolog is: túlsúly + az arcom sem olyan hűdenagyonszép. Emberek társaságára sem nagyon vágyom, van egy legjobb barátom, akivel mindent meg tudok beszélni. Ő sem jár ilyen helyekre. A kérdésem az lenne, hogy ez esetleg még változhat? Ha nem, akkor tudok párt találni ennek ellenére is?
Tudom, hogy a túlsúly... teszek ellene, legalábbis próbálok... de sohe nem leszek olyan vékony, amilyen az ideál...
Köszönöm a válaszokat! :)
De köszönöm, hogy válaszoltál!
*ez akart lenni
Szia!
Egyidősek vagyunk és nagyon sokáig nekem is ez volt a problémám. Nem jártam sehova, nem tudtam barátkozni, nem tudtam igazán szóba elegyedni az emberekkel.Azt hittem már komolyan, hogy örökké ilyen borzasztóan magányos leszek.Ennek az volt főleg az oka,hogy mint te is gátlásokkal küzdöttem, a külső gátlásaimmal és az az igazság,hogy még mai napig is elsírom magam néha, ha a tükörbe nézek. Én sosem voltam túlsúlyos, de volt rajtam egy nagyon kevés plusz, voltak nálam sokkal kövérebbek az osztályban, de persze engem rögtön kifogtak,hogy én milyen kövér és csúnya vagyok.Mondanom sem kell ezek után,hogy a barátkozás azért sem ment,mert elég bunkó környezet vett körül.Engem sajnos az nem szórakoztat,hogy mások hibáját lesem, hogy menőzöm azzal, hogy tízezreket költök el egy buliban és hogy azt hiszem én vagyok a világ fa...Ha nagyon megerőltetem magam,sem tudtam volna beilleszkedni. Szóval mivel én tanultam és nem volt mocskos szám és a legszebb sem voltam,mint már írtam jöttek a csúfolódások. Azelőtt sem gondoltam magam szépnek,de a számtalan gúny után már azt a kevés önbizalmam is elvesztettem,ami volt. A pubertás szintén nem tett jót nekem. Fogytam és nyúlt a testalkatom, tehát már vékony vagyok,de amellett sajnos a melleim elég kicsik maradtak és az arcom sem szép. Mondhatni kicsit csúnyácska vagyok :D De a lényeg, hogy mindezek ellenére van barátom és vannak barátaim. Hogy csináltam? Először is a külső átalakítással kezdtem.Mint mondtam leadtam pár kilót és elkezdtem komolyabban érdeklődni a divat iránt.Mert akármilyen felszínes és ronda dolog, minden embernek számít az első benyomás és a külső megjelenés :/ A küllemeddel sajnos taszíthatsz,de vonzhatsz is másokat.A jó külső növeli az önbizalmat, és akár hiszed akár nem, segít a kommunikáció megteremtésében is. Példának okáért: amikor először kezdtem járni bulizni, egy alkalommal nagyon jól sikerült megcsinálnom a hajam, a sminkem, felvettem az egyik kedvenc ruhám és az új magassarkúm. Nehezen ment az elvegyülés,pedig nagyon szerettem volna azon emberek közé tartozni,akik boldogan társalognak. Pár perc és egy csaj odajött hozzám, tátott szájjal, keze a mellkasán(megijedtem először hogy valami baja van)hogy "úristen de szép a ruhád, a cipőd, a mindened! hol vetted? amúgy xy vagyok" :) És elkezdtünk beszélgetni. Ne félj csinos lenni, és kitűnni a tömegből.Leszögezném ismét,nem vagyok szép és még csinos sem, de jó a stílusom. Az emberek felfigyelnek azokra az emberekre, akiknek jó az ízlése és ezáltal "kellemes összhatású" külsővel rendelkeznek.Én mára már merek nőiesen öltözködni, szoknyát és magassarkút hordani, amit pár éve sosem mertem volna felvenni. És ez bizony segített nekem a fiúk figyelmét is rámterelni. Nem volt olyan sok az a fiú, de legalább akadt abból a milliónyi fiúból 2%, akiknek tetszettem. Innentől kezdve kezdett az önbizalmam is felfelé ívelni. Mivel elkezdtem beszélgetni az emberekkel, sok mindent megtudtam,megtanultam, nőtt az érdeklődési köröm és tájékozottabb lettem,ennek fényében pedig már én is tudtam beszélgetést kezdeményezni. Lehet azon gondolkodsz most,hogy oké ez mind szép és jó, de ez tényleg csak ennyi lenne?Meg EGYEDÜL kezdtem bulizni járni?A válaszom hogy nem és nem.
Valóban nem csak ennyi az egész. A külsőmmel kezdtem a dolgot, de ezzel arányosan próbáltam a belsőmön is változtatni és ezt még azelőtt mielőtt bármilyen pozitív visszajelzést is kaptam volna az emberektől. Elhatároztam tiszta lappal indítok, pozitív energiát árasztok magamból és ha még random témákról is,de megpróbálok beszélgetni az emberekkel,mert úgy sem veszítek semmit. Fúúú de nehezen ment és új környezetben gyakran még mindig nehezen megy, de az már csak a külső gátlások miatt van. Szerencsémre megismertem a suliban egy idősebb lányt,akivel nagyon jól szót értettünk. Kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk, csupán ő sokkal szocializáltabb, ismer mindenkit. Ment 3 métert és köszönt azalatt vagy 6 embernek :D Ő még mindig a barátom és sokmindent neki köszönhetek,azzal hogy felkarolt. Ösztönözött engem és sok embernek ő mutatott be :) Te is próbáld az ilyen emberek társaságát keresni, akik kedvesek és barátságosak. Ez az én sztorim,remélem tudtam segíteni.
Mellesleg kedves kérdező,ne aggódj az egyetem majd más lesz. Főleg ha kolis leszel,biztos fogsz ismerkedni:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!