Ti is voltatok ugy láttatok egy lányt valahol, és utána vágytatok még rá napokig?

Velem csak így volt. De egyiket se szólítottam le soha sem. Ja,egy húsz feletti szűz köpedék vagyok.

Tehát gondolom nem meglepő. Én is ilyen vagyok, hogy kb. 10 másodperc alatt tudok belezúgni egy nőbe, csak szerelem első látásra létezik, és leszaroooom nagyívben a belső tulajdonságait ilyenkor.

Én nálam mindig ez volt, és van most is. Sajnos soha sem mertem megszólítani azokat a lányokat, akik igazán tetszettek nekem. Sőt, már az is nagyon nagy dolog volt, hogy ha valamelyiknek sikerült megtudnom a nevét, a szerencsének meg a kitartásnak köszönhetően. Én az ilyenekre nemcsak napokig gondoltam meg vágytam, hanem évekig is. Szerintem úgy van ez a dolog, hogy az embernek minél kevésbé teljesülnek a vágyai, annál jobban vágyik az adott dologra. Kitölti a tudatát, a gondolatait, így sajnos csak szenved nagyon ezzel az egésszel ember.

Aztán, az sem volt egy kellemes állapot enyhén szólva, amikor valamelyiket a párjával láttam. Persze, azért fel is voltam készülve erre lelkileg. Ilyenkor általában arra gondoltam, hogy milyen igazságtalan az élet ebből a szempontból is, hiszen nálam biztos, hogy nem szereti jobban a párja, és talán nem is gondol rá annyiszor, ahányszor én, holott velem még csak nem is beszélgetett soha sem. Esetleg köszöntünk egymásnak, ha valamelyik itt lakott a közelben. Ha legalább tudná azt az illető lány, hogy másnak is tetszik legalább ugyanúgy. Tehát valahogy benne vannak az emberben ezek a gondolatok ilyenkor.