Már 30 is elmúltam, de van még esély arra, hogy boldog legyek valakivel?

Nem akartam házasodni és gyerekeket sem. Ezért hagytak el a barátaim. Sokan mondják, hogy elvált pasik közül válogassak, de nekik mindegyikőjüknek van gyerekük, vagy még meg akarnak házasodni, ha úgy adódik. Igazából sose tudtam a gyerekeket gyerekeknek tekinteni, sokkal inkább szörnyetegeknek. Ez lehet annak tudható be, hogy 3 testvérem van (2hugom és 1 öcsém) és kiskorukba mindig én vigyáztam rájuk. A házasságról viszont elveim vannak. Nem értem az egész szent egyezség dolgot, ha úgyis aláíratnak velem egy házassági szerződést... Szóval viszonylag hamar eldöntöttem, hogy nem akarod se házasodni, se gyerekeket. Visszatérve a témához: vajon lehetek még boldog egy olyan férfival az oldalamon, aki haosnlóképpen gondolkozik mint én?