Most őszintén, ez ennyire számít? Csajok, ha ezt meghalljátok, sarkon fordultok?

Tegyük fel, hogy van egy jóképű, jó humorú, normális (igen!) 28 éves srác, aki sajnos a közgáz diplomájával nem tudott normális munkát megcsípni, meg nem is igazán szívesen vonzotta ez a gusztustalan pénzügyi világ. Nemrég jött rá, hogy más érdekli. Lehet, hogy későn (?), de így alakult, felvételizett a BME-re, amit csak nappalin fog tudni elvégezni. Ennyire nagy gáz lenne, ha találkozik egy lánnyal, és elmondja neki, hogy (még) 31-32 évesen a szüleivel él, és a félretett pénzét a tanulására költi? Ez a srác tudja, mit akar: piacképes diplomát, szerethető munkakört, és a meglévő 2 felsőfokúja mellé még az egyetem mellett 3 másik nyelvvizsgát. Mindehhez szülői támogatásra is szüksége lesz.

Most komolyan, ekkora nagy baj lenne, hogy valaki így alakítja az életét? Szerintem nem csinálja rosszul, vagy mégis? Mások külföldre mennek szállodába takarítani. Vagy hazajönnek egy kevés pénzzel, vagy örökre kinn maradnak. Ehhez képest nem rossz választás a tanulás. "Figyelő" újság júniusi statisztikája: a spanyol fiatalok (20-35) 70%-a (vissza)költözik a szüleihez, mert a válság miatt nem tudják fenntartani magukat, a lakásukat. Tudom, más világ, de ennek a srácnak a föld alá kéne bújnia, mert harmincvalahány évesen (még) nincs kocsija, lakása és a szülei támogatják? A tanulással remélhetőleg 30-40 évre megalapozza a jövőjét, nem?

De a lányok elkerülik az ilyen srácokat, ugye?