Mit csináljak, ha ilyen puhány fiú vagyok? Így mégis melyik lánynak fogok kelleni egyáltalán?

Túlságosan ellentéte vagyok a lányoknál sikeres alfahím típusnak. Gátlásos, félénk, önbizalomhiányos vagyok és még ráadásul reménytelenül érzelmes, szeretetre, szerelemre szomjas típus, barátnőm sem volt még természetesen, mert ez a típus nem kell a lányoknak úgy tapasztaltam. 22 évesen senkim sem volt még. Nem kell félreérteni nem vagyok egy nyálas valami, se papucs, megvan a saját akaratom, de meghallgatom másét is, de elég makacs, önfejű tudok lenni időnként és akaratos. Az igazi gyengítő, puhánnyá tevő érzéseim az érzelmes, érzékeny énem miatt vannak. Folyton azt érzem és erről álmodok, hogy mennyire tudnék is szeretni, ölelni, csókolni, ha találnék olyan lányt, aki igazán megfog külsőre, belsőre. Jó lenne érezni, tudni, hogy van valaki, akivel kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak és ki is mutatnánk ezt a szeretet, nem csak egyoldalú lenne a dolog.

Na meg már úgy tűnik szeretethiányom is kialakult a sok-sok magányos év alatt, míg mások kiélték magukat tiniként a szerelemben, bulikban én minden jóból kimaradtam, mert nem is volt kivel eljárnom bulizni annak idején, illetve inkább visszahúzódó, csendes srác voltam, nem volt jó az osztályközösségem, így barátaim sem voltak, csak haverjaim a suliban. Azóta már vannak barátaim, de így sem lett jobb a helyzet, mivel a hibás én magam vagyok, az, aki vagyok jellemre az oka, hogy egy lánynak sem vagyok vonzó és kelendő, a külsőmet meg még nem is említeném, az egy újabb probléma csak.