Úgy érzem, hogy szerelmes belém. Vajon tényleg így van, vagy csak azért érzem ezt, mert én is odáig vagyok érte?

Van egy srác,aki régebben flörtölt velem,de nem jöttünk össze,mert ő még a bulizásra, egyéjszakás kalandokra vágyott. Viszont ettől függetlenül flörtölt velem,próbált közeledni hozzám,stb. Aztán egy idő után meguntam,és összejöttem egy sráccal,akibe beleszerettem. Később derült csak ki,hogy ők unokatestvérek. Ezáltal gyakran vagyunk egy társaságban,és nagyon gyakori az is,mikor 3asban vagyunk,filmet nézünk,beszélgetünk,hülyülünk,stb.

Mikor 3asban vagyunk,akkor tökjól elhülyülök a sráccal,röhögünk,és egymásra vigyorgunk "úgy", a szemembe néz "úgy",mikor vmi poént mond akkor az én reakciómat figyeli, figyelmes velem,pl ha fázok,odaadja a pulcsiját, megkínál étellel,itallal (pedig egyáltalán nem udvarias,másokkal főleg inkább bunkó). Ha pedig kettesben vagyunk,akkor általában kínos csönd van.Próbál vmit mondani,de látszik rajta,h zavarban van (ahogy énis).

Vajon csak én képzelem be,h szerelmes belém,vagy még mindig nem hevert ki? (már másfél éve volt,h flörtölgettünk...)

19/L