Vannak itt olyanok, akik menthetetlenül szégyenlősek és mégis sikerült nekik nem szégyenlősnek lenniük? Hogyan sikerült megváltozniuk?

Azt mondta a párom ,hogy a testem egy istennőé!

Valahogy beleszoktam a dologba. Viszont minden kapcsolatom úgy indul, hogy előre félek, ha arra kerül a sor és, hogy vajon milyennek fogja látni a testem.Mert ugye ruhában teljesen más az ember...Szóval amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy bejövök neki, addig nem vetkőzök:)

Nekem sikerül, de nem mindig.A gomboc mindig ott van a torkomban, de próbálok úgy tenni mintha nem lenne ott, hátha nem veszik észre.A gond csak az, hogy legtöbbször olyan csajokat fogok ki, akikből harapofogóval kell kiszedni a szavakat.Magyarán annak ellenére, hogy teszek azért, hogy legyen párom és leküzdőm a szégyellőségemet, sok nő még meg is neheziti a dolgokat zárkozottságával, passzivitásával.Na sok sikert az ismerkedéshez.