Csak úgy érzem hogy szerelmes vagyok? Vagy mégsem, csupán nem merem bevallani magamnak?

Előzményként annyit hogy: Egy lányról van szó, akit onnan ismerek, hogy mindketten tagja vagyunk egy klubnak. Ő körülbelül tavaly ősz közepétől lett tagja a klubnak, (én meg előtte majdnem fél évvel) s azóta kezdtünk el beszélgetni, igaz csak MSN-en de akkor még nem olyan sűrűn (hetente 2-3X), de ez év eleje óta már valamivel többször, s a kapcsolatunk is erősebb lett(erősödött a hangulat, jobban megismertük egymást, stb.). És a minap volt hogy az egyik klub tagnak volt esküvője, amit 2 hónapja jelentett be, s ezt akkor a lány mesélte nekem amikor aznap beszélgettünk, s mondta hogy csak ő egyedül megy a klubból és megkérdezte tőlem hogy én nem-e megyek mert hogy ő lesz a koszorús lány, s lehetnék én a kísérője. Én igent, mondtam, s a lány nagyon megörült ennek.

Na és a nap története: Az esküvő napján találkoztunk velük a megbeszélt helyen, s onnan indultunk az esküvőre. Az ő szülei vittek el minket, s már a legelején megkedveltek engem( meg a szüleimet is), s az úton is nagyon jól elbeszélgettünk a lánnyal. Miután az esküvő után este visszamentünk a találkozás helyére, s elköszöntünk egymástól, onnantól kezdve csak az a nap, s a lány jár a fejemben, mert visszaemlékszem hogy milyen jól kijöttünk így élőben is, s most ismertük csak meg egymást igazán(közös érdeklődési kör stb.). Most napról napra többet gondolok rá, s egyre jobban fáj a hiánya. Abban most már biztos vagyok hogy többet érzek iránta mint egyszerű barátság, de azt nem merem még kijelenteni hogy szerelmes is vagyok, mert nem akarom elkapkodni a dolgokat. Szerintetek mit tegyek? Mondjam meg neki mit érzek? Vagy még várjak 1-2 beszélgetés esetleg találkozás után? Csak mert egy az hogy már egyszer mondták hogy megmondhatom neki nyugodtan, kettő meg attól félek hogy minél tovább húzom annál rosszabb lesz. Mi tegyek szerintetek?