Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kihagytam valamilyen lehetőséget?
Szóval nem az a fajta vagyok, aki csak úgy odamegy egy férfihoz, szerintem a kezdeményezés a férfi dolga. Ezért szerintem minden lehetőséget megadtam már a kezdeményezésre, de az eredmény egy nagy nulla. Az eddigi tapasztalatok:
Egyedül járok ilyen helyekre: teaház, múzeum, színház, pláza (legutóbb olvasni mentem, nem romantikus regényt, hanem a Forma-1-es sztorikat olvastam, ha ez nem elég férfias könyv, akkor nem tudom, hogy az milyen), múzeum, kiállítás (néhány nyugdíjas házaspáron kívül senki sem volt), konditerem, könyvtár sehol senki nem jött oda hozzám. Több mint tíz éve járok tömegközlekedéssel, semmi. Az utóbbi néhány évben több tanfolyamra is jártam, ott csak addig voltak velem jóban, ameddig a vizsgán lehetett rólam másolni, utána felém se néztek. Munkahely kizárva, egy könyvelő irodában dolgozom, 8 nővel. Dunántúlon lakom egy kisvárosban lakom, úgyhogy normális klub nem nagyon van, ott volt néhány egy éjszakás kalandom, de utána egyik sem maradt meg.
Internet. Nem tudom mások hogy vannak vele. Én ennyi unalmas emberrel még életemben nem találkoztam. Nekem úgy tűnik csak azok ismerkednek itt, akik arra is lusták, hogy kimozduljanak a szobából. Sokkal találkoztam személyesen, és abból áll az életük, hogy esznek, alszanak, dolgoznak. És nem azért nem csinál semmit a munkán kívül, mert nincs ideje, hanem alig várja, hogy leteljen a munkaidő, hazamegy, leül és bámul ki a fejéből. Dolgozni, is csak azért jár, mert valamiből muszáj megélni. Semmi hobbijuk nincs, és semmi nem érdekli őket. Az egyiktől a végén már azt kérdeztem, hogy mit nézett előző nap a tévében, a válasz: valami filmet, még a címét sem tudta megmondani. Egyikkel sem lehetett beszélgetni, mert egyszerűen nem volt miről, semmi sem érdekelte őket. Én nem így akarom eltölteni a szabadidőmet. Elég kevés van, de akkor próbálok valami értelmeset csinálni. Van több hobbim is, amit szeretek csinálni. Persze, én is vagyok úgy, hogy csak ülök és nézek, de nem mindig. Abba bele is őrülnék. Barátaim nincsenek, mert mindenki csak addig volt velem, amíg ki tudott használni. Miután valakinek azt mondtam, hogy nem, többet nem is láttam. Mielőtt valaki azt írja, hogy ne görcsöljek, majd lesz. Eddig is ezt csináltam, éltem az életemet, és adtam a lehetőségeket, de senki sem akarta ezeket kihasználni. Ezek után van még valakinek valami ötlete, vagy hagyjam a fenébe az egészet?
32/N
Nem igazán jó tanács ez a járj el egyedül helyekre, ha célzottan teszed. Akkor minden mozdulatodból süt a görcsösség. Akkor menj könyvtárba, ha tényleg kell, vagy akarsz, akkor menj kávézóba, ha hazamész a munkából, de innál még egy kávét...szóval az ilyen dolgok természetesen kellene hogy jöjjenek, nem eltervezve, mert az úgy nem működik....
Lehet, hogy bizonyos emberek első benyomásra unalmasnak tűnnek, de megéri válogatni, illetve ahogy előttem írták, lehet rossz társkereső okdalon próbálkozol.
Nagyon sokáig hozzám sem szólt hasonló helyeken a kutya sem. Nem azért mert csúnya vagyok, hanem azért mert megközelíthetetlennek tűntem. Erre csak akkor jöttem rá, amikor valami megváltozott bennem, ezzel együtt a viselkedésemben is, sokkal nyitottabban "mosolygósabban" közlekedtem mindenfelé. És akkor valaki megszólított, méghozzá az utcán. Ismerkedni nem könnyű, ha az embernek korlátozottak a lehetőségei, de nem lehetetlen. Adj esélyt másoknak.
30/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!