Mit gondolnak a pasik, az ismerkedésről?

Megmondom neked őszintén. Az ég világon semmire nem gondolok. Szó szerint.

Rám mosolyog, visszamosolygok. Nálam ez egyfajta reakció.

Aztán lehet, hogy miután leszálltam tudathasadásom lesz, hogy b@sszameg, lehet, hogy tetszetem neki?!

De azán elhesegetem a gondolatot, mert tudom, hogy ez képtelenség.

21f

"lesz egy mosolycsere"

Nem lesz mosolycsere. Én pont azt tapasztalom, hogy szinte minden lány fapofával megy, maga elé bámulva és még azt is cikinek érzi, hogy vessen egy pillantást a másikra. Egyáltalán nem vagyok csúnya, de meg nem tudnám mondani mikor mosolygott rám egy idegen nő utoljára...

hogy mire gondolok? fél perc alatt megnézem magamnak, majd elkalandoznak a gondolataim, hogy vajon milyen lenne ha odamennék csókolóznék vele, miközben belenyúlok a bugyijába.

a következő vágókép pedig az, hogy minden helyen, minden pózban csináljuk.

alapvetően nem szeretek ismerkedni, leszólítani lányokat, mert nincsenek túl jó tapasztalataim. az érzés amikor megismersz egy ismeretlent akihez vonzódsz az tetszik.

az ismerkedés-leszólítás az talán a szükséges rossz?!

"Oké, tudom, bárhol és bárhogy lehet ismerkedni"

Nem bárhogy. És a legtöbb helyen nem jó ötlet.

"ha ti pasik, megláttok mondjuk a vonaton, vagy az utcán egy lányt, akit szimpatikusnak találtok, lesz egy mosolycsere, aztán mindenki megy a maga dolgára. "

Már volt is olyan kapcsolatom, ami egy vonaton folytatott beszélgetéssel kezdődött, az pedig egy "mosolycserével". Néhány ilyen kísérletet viszont inkább leráztam.

Általánosságban nem tartom jó ötletnek a vonaton való ismerkedést, bár egy hosszú vonatút gyakran unalmas. Buszon, villamoson stb. pedig teljesen kizárt, ahogy utcán is.

"Olyankor mire gondoltok? Nem akartok odamenni hozzá?"

Ahhoz nem lenne merszem. Közelebb ülő nőkkel kezdtem már párbeszédbe, pontosabban ők kezdték.

" Én ha látok, egy olyan fiút, aki "megtetszik", azt várnám, hogy odajöjjön"

Irreális elvárás. Nem működik az odamenés. Azt kell megérteni, hogy az emberek nem szívesen égetik magukat. Ha valahova odamegy valaki, és eredménytelenül, akkor mászhat vissza a helyére, miközben a közönség látja az esetet. Ez kínos. Ha viszont mondjuk egymással szemben ül a férfi és a nő, akkor elkezdhetnek egy párbeszédet, ami ha nem működik, akkor szép lassan abbamarad. Azok a szituációk működnek, amelyekből könnyen vissza lehet vonulni. Arra ne nagyon számíts, hogy bárki odamegy hozzád csak azért, mert rámosolyogtál.

én is támogatom ezt a "nők mennek mint a zombik" dolgot. mert én is ezt tapasztaltam, meredt nyakkal előre nézve mennek, fingjuk nincs ki megy el mellettük az utcán... a barátnőm simán leült egy ismije mellé a metrón és még csak nem is köszönt neki mert észre se vette...

szall ilyen nem létezik hogy egy nő rámosolyogjon egy férfire. ha meg elő fordulna velem ilyen, akkor emiatt pont hogy megijednék és rosszat sejtenék :D

úgyhogy már én sem nézek rá a nőkre, leszarom már őket tényleg....