Hogyan kérdezzek rá úgy, hogy nem kérdezek rá?

Van egy nő, akivel meglehetősen jóban vagyunk mostanság. Együtt lakunk, csomó helyre eljárunk együtt, nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában. Kezd egyre szorosabb lenni a kapcsolat közöttünk, a kölcsönös bizalom már megvan, bármit megosztunk egymással. Ez egy tökéletes barátság kezdete lenne, csak az a gond, hogy ő 100%-ban megfelel az ideálomnak. Nem tudom, hogy szerelmes vagyok-e, de azt biztosan tudom, hogy boldoggá tudnánk tenni egymást. Szeretném, ha ezt ő is így gondolná, vagy hogy megtudjam, hogy így gondolja, ha így gondolja.

Direktben azonban nem kérdezhetek rá, mert azzal elvágnám magam nála. Ha felajánlkozom, azzal biztosan elveszítem a lehetőséget, hogy több is legyen köztünk, mivel akkor én is csak egy pasi lennék, aki meg akarja kapni. Sebezhetővé válnék, a nők pedig nem szeretik a sebezhető férfiakat. Ezért valahogyan burkoltan, de mégis egyértelműen kellene felhoznom ezt a dolgot. Elég jól megismertem már ahhoz, hogy tudjam, hogy valójában hosszú távon olyasmi férfira vágyik, mint amilyen én vagyok. A legjobb lenne elérni, hogy elszólja magát kettőnkkel kapcsolatban, vagy olyan helyzetet teremteni, ahol részletesen ki tudom fejteni azt, hogy mit gondolok erről az egészről anélkül, hogy azt gondolná, hogy én is csak puncira hajtok. Ez természetesen nem így van. Én csak szeretném, hogy szerethessem és hogy szerethessen. Ennyi az egész. Boldoggá akarom tenni, mert tudom, hogy képes lennék rá.

Nem akarom elhibázni. Lehet, hogy ő a nagy ő.

Segítsetek!

Nem vagyunk már gyerekek, én 20, ő 22 éves.