Hogyan tegyem a viszonzatlan szerelmen túl magam?

Amiről írsz, az nem szerelem, hanem rögeszme.

A szerelem az, hogy tiszteled a másikat, tiszteletben tartod a véleményét, és ha nem akar veled lenni, elengeded. Gondolatban is.

Ha nincs meg benned ez a tisztelet, akkor nem szereted.

Jaj, első, persze, mintha olyan baromi könnyű elengedni azt, akit szeretünk... Nagyon költői, amit írsz, de mivel gyarló emberek vagyunk, az utolsó szalmaszálba is kapaszkodunk, ha a szerelmünk tárgyáról van szó. Ha neked ez így megy, hogy ennyivel képes vagy lezárni egy ilyet, bizton állíthatom kedves barátom, hogy te még soha nem voltál IGAZÁN szerelmes. Aki szerelmes, nincs kontroll alatt.

Kérdező, úgy tudod magad ezen túltenni, ha megszakítasz első körben minden létező kapcsolatot vele. Az első időkben rettenetesen fogsz szenvedni a hiányától, folyamatos késztetésed lesz, hogy felhívd, de nem szabad, ezt az időszakot egyszerűen ki kell bekkelni. Aztán mindenféle érzésed lesz, hatalmas érzelmi káoszt fogsz átélni, egyszerre fogod gyűlölni és szeretni, egyszerre érzel hatalmas vágyódást iránta, máskor ezer darabra átkoznád őt. Mindenféle haragot bele fogsz vetíteni. Egy idő múlva viszont csökkenni fog a szenvedés, lesznek már egészen jó óráid, sőt napjaid is. De ez csalóka, mert ez még nagyon sokáig hullámzik még: egyszer úgy érzed, már jobb, másnap viszont újra jön a depresszív szakasz. Aztán szép lassan elkezded elfogadni, de ez sem úgy lesz, hogy arra ébredsz egy nap, hogy elfogadtam, elengedtem, túlléptem, hanem fokozatos lesz. Végül el fogsz jutni oda, hogy leszarod és az sem hat már meg, ha véletlenül összefutsz vele és nyitott leszel másokra. Nem éppen egy diadalmenet ez az időszak, végig kell szenvedni.

Utolsó, ez azért hülyeség, már ne is haragudj, mert ha bele vagyunk bolondulva valakibe, a hibáival együtt is imádjuk, ha nagyon profán akarok lenni, a fejünk tetejére is szarhat, akkor is szeretni fogjuk. Úgyhogy a hibák keresése és módszeres bemagyarázása nem játszik ilyen esetben.

Egy valami segít és bár utálok közhelyeket ismételgetni, de az az IDŐ. Egy idő után átértékelődik az egész, lassan, de fokozatosan egyre inkább jelentőségét kezdi veszíteni a személy, aki miatt bánkódsz és elfogadod, hogy valamiért nyilvánvalóan nem ő az, akit neked szánt az ég vagy a Jóisten vagy ki tudja mi.