Hogy érjem el, hogy ne féljek, ha olyan hív randira, aki szerelmes belém, és aki nekem is tetszik?

egyszerűen ha elkezd v.mi érzelmi dolog kialakulni köztem és 1 fiú közt, én elmenekülök.

hirtelen távolságtartó leszek, és nagy ívben elkerülöm, nehogy szerelmes legyek belé, túlságosan megszeressem.

régen álmodozós kiscsaj voltam, beettem az ilyen dumákat, hogy lehet az 1. pasi az igazi akivel lefekszem, örökre velem marad stb.

18 éves koromig vártam a szex-szel, meg akkor is féltem a szerelemtől, de egyszer mertem lépni.

jártam is a sráccal fél évet, aztán egyik napról a másikra elhagyott. sms-ben annyit írt, hogy nem vagyok szerethető, aztán másnap már más csajjal járt.

azóta már csak így h.lyítem a pasikat, hagyom hogy meghívjanak italra, fagyira, randizgatok velük párat, aztán megunom, és eltűnök a ködben.

volt pár fiú, akivel csak szexkapcsolatom volt, de később belémzúgtak, és akkor megint leléceltem.

mindig ha valaki megszeretett és főleg ha tudtam, hogy talán én is meg tudnám, elmenekültem.

magamat sem értem miért, sztem betegesen rettegek attól, ha így szeretnek, hogy magukhoz akarnak láncolni stb., és nem lehet többé szabad akaratom, v. nemtudom.

a családban soha senki nem ölelt meg senkit, anyámék még 1 szájrapuszit sem adtak egymásnak előttünk gyerekek előtt, nem mondták, hogy szeretnek v. v.mi.

egyetlen bizalmas érintés nem volt.

lehet emiatt vagyok ilyen?

Hogy lehetne leküzdeni a félelmet?

20/L