Megkockáztassak egy jól működő munkakapcsolatot, csak azért, hogy ne legyek egyedül? Részletek lentebb!

Szóval: van egy lány, hallgató társam, már több, mint két éve ismerjük egymást. Jól kijövünk, szemináriumokon tartottunk együtt referátumokat, jegyzeteket is gyakran cseréltünk, szóval jól ment a közös munka és tanulás, de az évek alatt csak az egyetem berkein belül találkoztunk, mint "kollégák". A magánéletéről annyit tudok, hogy több mint másfél éve egyedül van, nincs kedvese, és a közös ismerőseink azt állítják, hogy nagyon bántja az egyedüllét, ki van éhezve egy párra.

Ami engemet illet, a magánéletem egy csőd, egész életemben csak viszonzatlanul voltam szerelmes (mondjuk csak a húszas éveim elején járok), nekem is nagyon fáj a magány, és én is nagyon vágyok egy társra.

Pár nappal ezelőtt leveleztünk a lánnyal, egy könyvbemutatóval kapcsolatban, és a kolleginám felvetette, hogy a nyáron, a vizsgák után elmehetnénk sörözni együtt. Tudom, egy sörözésben nincs semmi extra, attól, h találkozni akar velem kvázi magánemberként is, még simán tarthat egy gusztustalan faszinak, de bennem akkor is van némi kétely azzal kapcsolatban, hogy mégis, hogyan álljak ehhez a dologhoz. Mindketten magányosak vagyunk, emberileg jól kijövünk, ő nekem be is jön mint nő, lehet h randi lesz a dologból? De ha csak egy egyszeri találka, pusztán mint kollégák, vagy maximum haverok között, aminek folytatása sem lesz?

Persze, adja magát a válasz, próbálkozzak be, hiszen mit veszíthetek, maximum marad az egyedül alvás, meg a hokizás, de szerintem itt igenis van mit veszítenem. Eleve jól tudunk együtt dolgozni, mindketten maradni akarunk mesterképzésen, és mindketten szeretnénk phd-zni is, természetesen uazon a tanszéken. Lehet h a munkakapcsolatunk átfordul másba, többe, és az élet más területein is egymás támaszai leszünk (én ennek nagyon örülnék). De az is lehet, hogy félreértem az egészet, és ha bepróbálkozok nála, akkor pofára esek. Ez azért lenne kínos, mert aztán kerülgetnünk kellene egymást a tanszéken még éveken keresztül, és tuti h nem tudnánk együtt tanulni és melózni sehogy sem, hiszen ezt követően már nem úgy tekintenénk egymásra, mint eddig. Remélem nem voltam túl zavaros.

Ti mit tennétek a helyemben?