Mit tegyek? Nagyon féltékeny típus vagyok, mert nem egyszer átvertek már egy kapcsolatban.

Vigyázz, a féltékenység megöli a kapcsolatot.

Aki akar, úgyis félrelép, ha percenként ellenőrzöd is.

Ne feledd, ő nem a te tulajdonod, csak a társad, és te sem vagy az ő tulajdona, csak a társa.

Régen én is piszok féltékeny voltam, és kellett jó 10 év, hogy felnőjek érzelmileg is. A bizalom hiánya a féltékenység, és a bizalom hiánya öli meg a legmeghittebb kapcsolatot is. A féltékenység rombol, és nem épít. Ha nem bízol meg benne már az elején, akkor hagyd el most, mert később ez csak rosszabb lesz, és a végén tényleg megcsal, elhagy, vagy csak megpofoz. Nem tudom, hogy hány éves lehetsz, de én olyan 17-21 közé teszlek. Ez egy nagyon labilis időszak, és álmodozásokkal teli korszak. Pofont már kaptál az élettől, és félsz, hogy nehogy újra megtörténjen. De meg fog, mert ez az élet rendje. Ha túléled, és tanulsz, erősödsz lelkileg, akkor jó, ha nem, akkor jönnek a gyógyszerek. Ez alkati kérdés, és érettségi. A személyiség változik, ahogy a külső is átalakul az életkoroknak megfelelően. Ha érsz, és bölcsebb leszek, akkor boldog is, ha nem, akkor nem.

Ha érted, akkor jó úton haladsz, ha nem, akkor még érned kell nem is keveset.

Erőt, kitartást, és vetkőzd le a félelmeidet.

Egy jó tanács: félni, csak a félelemtől kell!

Ezt nem én találtam ki, de ha elgondolkozol rajta, megláthatod az értelmét, és akkor boldog leszel!

21:53 vagyok, és az a véleményem, hogy a szeretethiányt nem lehet így pótolni. Vagy szeretnek, vagy nem. Ha igen, bízz meg benne, ha nem, akkor lépj tovább, és/vagy tekintsd csak egy jó kalandnak.

Nehéz korban vagy, és ez az egy szókapcsolat "szeretethiányom van", nagyon sokat elárul a viselkedésedről, és hidd el, átérzem a helyzeted. Tudom milyen az, szeretni és szeretve lenni, és tudom milyen rossz mellőzöttnek érezni magad. Ahogy azt már írtam, én is hasonló cipőben jártam a te korodban. Roppant féltékeny voltam a barátnőmre, még az is zavart, ha a kollégáival cseverészett, és bosszantott, hogy mással is jól érezte magát. Emiatt nagyon viharos volt a kapcsolatunk. Sokszor veszekedtünk, és a féltékenységem miatt szétmentünk. Rá két évre meghalt. Akkor döbbentem rá, hogy mit tettem, milyen voltam vele, és azóta sem találom igazán a helyem. Még mindig hiányzik, pedig ennek már 10 éve lassan.

Nehéz kor, de ne tedd, mert tényleg a végén egyedül maradsz, ha így viselkedsz.

34/F