Ha csinálsz valami apróságot, ami a párodnak nem tetszik, akár kedvesen, akár bunkó módon, de mindig szóvá teszi azt neked?

Szüleim mindig szóvá tették, párom is, sajnos. :(

Van amikor jogos, van amikor nem érzem annak. Pl; kilöttyintek valamit, mert reggel-este fáradt vagyok, nem figyelek. Katasztrófa vagyok ilyen szinten. Elől hagyom a tejet, ilyesmik. Mindig is ilyen voltam, elkezdtem egyre jobban elfogadni, hogy én ez ellen tenni nem tudok, figyelmetlen, szétszórt ember vagyok, nem vagyok 100%-ban ott fejben, amit épp csinálok, hanem gondolok valami másra közben.

Tegnap kilöttyintettem valamit, 3 percig osztott, hogy eleve ez így hogy jutott eszembe? Fizikai képtelenség, hogy én azt hittem, hogy ez így működni fog. Józan paraszti ész, mindenfélét elmondott miközben meg se várta hogy reagáljak màr mosott fel és beszólogatott.

Máskor is törtem már össze valamit, öntöttem ki valamit, de ilyen hevesen még sose reagált.

Amúgy én csak röhögtem az egészen, hogy na már hozom a formám megint, erre azt mondta azért elég gyerekes viselkedés ez részemről. Meg hogy nem ez volt az egyetlen dolog, ami egyértelmű kéne legyen, de nem megy.

Nem lakunk együtt, de hát ez kellően elveszi a kedvem a gondolattól, ilyen értelmetlen feszkók kinek kellenek?

Mindenhol vannak, persze, de en lereagálni sem tudom az ilyet, mert annyira nem szamítok egy ilyen kiosztásra.

Megmondtam neki, hogy sajnos elég gyakran előfordul ez velem, nem tudom megìgérni, hogy soha többet nem leszek figyelmetlen. :( Szeretném, de el kellett engedjem 28 év alatt, mert tényleg nem tudok a nap 24 órájában odafigyelni.