Elmennétek a helyemben hozzá, vagy túlgondolom és tényleg beszélgetni akar csak?

Egyetemista vagyok, az egyik oktatóval vannak közös barátaink, vagyis a legjobb barátnőm párja egy baráti társaság vele, így párszor voltunk iskolai kereteken kívül is egy társaságban.

Szakmai kérdésben kellett volna a segítsége, barátnőm mondta, hogy írjak neki nyugodtan, akár Facebookon is, segíteni fog... Nekem ez kicsit személyes lett volna, e-mailt írtam, arra visszaírt, hogy hívjam fel, gyorsabb, egyszerűbb szóban. Közben néztem szakdolgozati témákat és tetszett az, amiből ő a phdját csinálta anno, gondoltam, ha beszélünk, megkérdezem, vállal-e még konzultációt vagy betelt a következő félévre?

Megbeszéltünk mindent, letettük a telefont, másnap írt, hogy mi lett végül a problémával, elfogadták-e a javaslatomat (amit ő tanácsolt)? Írogattunk délután, kb. úgy, mintha beszélgetnénk, elküldtem az üzenetet, azonnal válaszolt. Aztán este megkérdezte, hogy pénteken vagy szombaton nincs-e kedvem elmenni hozzá, mert rengeteg könyve van otthon a szakdolgozat témámmal kapcsolatban, kötetlenebbül tudnánk átbeszélni, mit hogyan kellene, mert hogy ő ritkán van bent amúgy az egyetemen, ha kezdődik az ősz, összevissza van mindig és nem tudja, személyes konzultációra mikor lesz alkalmunk a félév folyamán.

Én nem ismerem jól, kérdeztem barátnőmtől, hogy milyen. Azt mondta, hogy flegma sokszor, de nem rosszindulatú egyáltalán és ha olyan, segítőkész is... De mondta, hogy ez az üzenet neki is fura, de szerinte csak unatkozik így nyár végén. Annyit írtam rá, hogy még nem tudom, hogy alakul a hétvégém, ha tisztázódik, jelzem azonnal. De félek, ha nemet mondanék, akkor előjön a "flegma énje" és itt leszek meglőve, hogy hogyan írjak szakdogát, vajon milyen jegyet fog rá ajánlani...