Mit tennél, ha a nő, akibe belebolondultál, a harmadik randevún egy teljesen más külsővel jelenne meg, sötétbarna haja immár szőke lenne, szemüveges lenne, miközben előtte nem volt az, szexi miniszoknya helyett "mackónadrág" szerű tréningben lenne?

Félreértés ne essék, nem vagyok külsőség párti, csupán arról van szó, éppen olyan volt amikor megismertem, mint álmaim nője. Nem értem, miért kell közvetlenül akkor változtatnia önmagán, miután megismert. Azért az egyértelmű, hogy vonzónak találtam. Ha meg akar szabadulni tőlem, annak nem ez a módja, elég lenne elköszönnie.

A személyiségét csak most kezdem megismerni. Ez a klasszikus meglátom és megszeretem, majd randevúk alatt megismerem helyzet. Egészen más, mint az, amikor valakit régóta ismersz, majd fokozatosan belehabarodsz. Tehát, nem gondolom, hogy elítélendő lenne ebben a szituációban a külsőség oldaláról való vonzódás. Az ilyen ismerkedésnél egyértelműen a külsőség adja az alapot, melyre lehet építeni a későbbiek folyamán. De ezt az alapot ő jelenleg tönkretette.

Kedves hölgyek! Ha már ennyire elitélők vagytok velem szemben, magyarázzátok el, mi ebben a logika? Miért kellett ezt meglépnie?

Ellenkező esetben, ha férfi randipartneretek, akit kellően vonzónak ismertetek meg, ilyen mértékű változással jelenne meg a harmadik találkán, mit szólnátok hozzá? Gondolom, nektek nem számít a külsőség, csak a belbecs. Nem zavarna, ha mondjuk kopaszon, borostásan, tréningben érkezne, miközben előtte kellemes hajviselettel, akár hosszú hajjal, borotvált képpel, jól öltözötten öltönyben, zakóban (vagy ahogy számotokra vonzó és izgató az álomférfi) ismertértek meg?

Férfiként én ezt nem merném megtenni az ismerkedés elején. Később egészen más a helyzet, de a nőket ismerve, tuti beleszólna a párom ilyen szintű stílusváltásba.

#3 Még egy kérdés, ismeretlenül, lehet másképp belebolondulni a másikba, mint külsőleg?

Kivétel lehet, ha az énekhangjába, művészetébe, tehetségébe ... de most ezeket hagyjuk ki.