Két olyan ember között akiknek teljesen más gyerekkoruk volt, lehet boldog párkapcsolat? Mi van, hogyha az egyik félnek rossz volt?

Igen.

A páromnak nagyon szerető családja van, míg engem bántalmaztak és viszonylag korán el is veszítettem a szüleimet.

Nagyon jól esik, hogy az ő családja befogadott engem az első pillanattól kezdve, és reményt adtak nekem, hogy létezik boldog család.

Szerintem igen, de lehetnek nehézségek.

Párom egy elég jó módu családból jott, de kb a nagyszulok nevelték és passzolták le állandóan egymásnak, szeretetet nem sokat kapott.

Én egy átlagos anyagi helyzetu családból származom, szigoruak voltak velem, de nagyon szerettek/szeretnek és törődnek velem mai napig. Nem mondom, hogy nálunk minden tökéletes volt mindig, de én elégedett vagyok.

Párom mindenképp más családi korulmenyeket szeretne mint az övé volt, azonban benne is ott van kicsit hogy legyen pénz pénz pénz, ami néha a minosegi időt elveszi, valamint vannak kulonbozosegek. Nagyon tud szeretni, kedves a maga módján, de néha vannak cselekedetek,szavak amik jól esnének és ő nincs hozzászokva. Viszont úgy érzem osszecsiszolodtunk az évek alatt, de nem volt egyszerű megszoknom bizonyos dolgokat, ahogy neki sem.

Én leszek a kivétel.

Szerintem általában nem, de biztos akad néhány ellenpélda.

Az elhanyagolt, bántalmazott, rossz körülmények között élő gyereknek, felnőttként a "szeretetnyelve"(ha lehet így hívni) egészen más, teljesen más az elképzelésük a szeretetről.

Az én exem annyira birtokló volt, annyira csak magának akart, annyira belemaszott az életem minden egyes pontjába, persze a legvégére már erőszakos is lett.

Amit ha belegondolok, hogy talán én voltam az első személy az életében aki igazán közel állt hozzá akkor nem is olyan meglepő.

A testvérei ugyanilyenek.

De eltudom képzelni a másik végletet aki nem tudja kimutatni az érzéseit mert ő sem látta ezt gyerekként.

Hát nem tudom... A legtöbb ilyen ember sérült, és ezt bele is viszik a kapcsolatba.

Sajnálom, ha bárkit megsértettem.