Nők/lànyok, mit szólnátok, hogyha többször arra èrnétek haza, hogy a pàrotok (még csak jártok, nem a férjetek) rendszeresen boxerben takarít nàlatok?

Meglepődnék, egyébként nem biztos, hogy 100%-ban pozitív érzést keltene bennem.

Én utálom, ha a cuccaimhoz nyúlnak. Nem azért, mert takargatni valóm van, hanem mert általában megjegyzem, hogy mit hova raktam és agybajt kapok, ha valaki a fontos dolgokat átpakolgatja, aztán meg nem találom.

Akkor dagad rá a por is, meg a hasszőre tele lenne porcicakkal meg a köldöke, izadt a hónalja, beizzadva a golyói aztán várná biztos a dicséretet jutalomfalatot, aztán meg lehord engem hanyagnak lustának mert ő takarított ki, bezzeg én nem es rám lenne szólva, hogy oda ne lépjek, mert még nem száradt fel, ha meg csak ledobom a táskám es fel se tűnik jönne a hiszti hogy nem értékelem mennyit meg tesz értem, észre sem veszem, aztán leülne csetelgetni a hátam mögött és írná egy másiknak hogy ő takarítooott! Mire a másik elájul. Meg is van az egobost. Randi tali megcsali. És helyre is állt az önérzete.

Másnap jövök haza, nincs kitakarítva, már nincs miért takarítani értelmetlen küzdelem lett hirtelen, ül a gépnél hátradob egy sziát. Hanyagol. És keresek mást én is.