Émelyítő tragédia ami mostanában társkeresés címszó alatt zajlik. (Vagy éppen nem zajlik...) Miért mondják, ill. írják ezt és ehhez hasonlókat egyre többen és többen? Nem tudom elképzelni mi volt más/jobb akár húsz, akár negyven évvel ezelőtt?

Mit jelent ma a társkeresés utána a párkapcsolat? A szexuális, kényelmi, szórakozási elvárásaim maximálisan ki legyenek elégítve.

Összeköltözés? Szex 0-24-ben. Főzés, házimunka ki van zárva. Kaját rendelni. Aztán szex. Gyerek? Házasság? Ó, az ki van zárva, akárcsak a gyerek, mert az már túl sok melóval járna és lemondásokkal.

Szóval ennyit a felnövekvő generációról. Hogy ez hova fog vezetni ?10-15 év és mindenki a bőrén fogja megtapasztalni. Ennek bizony kihatása lesz gazdaságilag, társadalmilag, demográfiailag.

14. Fenyegetek? Akkor te a valóságot látod fenyegetőnek. Hallgatlak, cáfolj meg!

A nők arra panaszkodnak, hogy alig van értelmes férfi, akivel egyáltalán normálisan lehetne kommunikálni, nem hogy családot tervezni. Sok kapcsolat nem a full vonzalom alapján indul el, hanem a "próbáljuk meg" alapon.

Komoly kapcsolathoz, házassághoz már a legtöbb esetben az alapok sincsenek meg. Marad a megszokott szex, meg hogy borozgassunk, fesztiválozzunk, gyúrjunk, jógázzunk. Ezek is jobb esetben. Romhalmaz családokból jön a legtöbb fiatal, épkézláb, használható, követendő családi/férfi/női példák nélkül. Vegyünk fel hitelt aztán majd lesz valami.

Aztán az értelmesebbek, tanultabbak, érzelmesebbek meg ott szenvednek a világ mocskától, szóval az ő helyzetük sem sokkal jobb.

Nézzük a párosításokat! Általában az van, hogy a normális fél jobban karja a másikat. Hát sajna ő lesz az alárendelt fél, ő fog szenvedni, ő akarja állandóan megmenteni a kapcsolatot.

Tudod az a baj, hogy ha kihúznád a fejed a homokból, mindezeket meglátnád! :)

Nem volt jobb 20-40 stb. évvel ezelőtt se...

Ha azt állítja neked valaki, hogy régen jobb volt, mondd meg nyugodtan, hogy nem volt az. Pusztán annyi a különbség, hogy régen Józsi verte Gizit, de Gizi általában tűrte ezt, ami egyébként generációs lenyomatott képezett a családokon, mert aki gyerekként ezt látva nőtt fel, hajlamos volt követni ezt a mintát. Most meg Gizi jellemzően lelép egy ilyen kapcsolatból, hisz a pszichológiai hadviselés azt üzeni neki a médián át, hogy Gizi mindent megkaphat. Gizi elhiszi, hogy jobb lesz a sorsa Józsi nélkül (ami kevesebbszer jön be, mint azt az emberek gondolják), de a kapitalizmusnak jobban megéri, ha Gizi nincs verve, mert akkor termelékenyebb. Aki meg azt hiszi, hogy a politikai elitnek valaha is számított az emberek jóléte önös érdekek nélkül, hát… az nyissa ki a szemét.

Régen is voltak ugyanilyen felelőtlen szexkapcsolatok, mint most. Maximum nem verték nagy dobra, mert akkor még jobban megvolt az a mentalitás, hogy mit gondol majd a falu népe.

De a kapcsolatok se voltak jobbak, csak kevesebb volt a válás (pont a mit gondolnak majd mentalitás miatt). Viszont ugyanúgy volt megcsalás, családon belüli problémák (bántalmazás, alkohol, elhidegülés), nem véletlenül aludtak a nagyszüleink is külön egy idő után és ez egy elég általános jelenség volt. Eléldegéltek egymás mellett, valamilyen szinten szerették is egymást, de azért messze nem volt a házasságok többsége olyan boldog, mint amilyennek sokan manapság hiszik.

Az egyre nagyobb szabadosságot a szexualitás terén egyrészt a tömegek városokba vándorlása hozta meg, mert itt már ha a város másik végébe mentél, akkor jó eséllyel a kutya se ismert. Így nem voltál kibeszélve. Megjelent az újság, a rádió, majd a TV, így egyre több minden vonta el az emberek figyelmét egymásról, ez is egyfajta szabadságot jelentett. Majd az internet térhódításával és a 70-es 80-as évek szexuális szabadságharcával eljutottunk lassan arra a szintre, hogy mindent is szabad.

A média azt sugallja, hogy te vagy a legfontosabb, élj a mának, semmi nem számít. Ez egyébként egy régi filozófia kifordítása, ugyanis az éld úgy minden napod, mintha az lenne az utolsó, marhára nem erről szól valójában. De ez ugyanolyan, mint a vallások által kifordított alap tanítások, amik az idővel szépen elvesztek.

Majd megjelentek a társkereső oldalak, mobilos appok, ahol már csak válogatni kell és bízni a szerencsében. Az ismerkedés is egyre személytelenebb lett, amolyan futószalag szerű. Valójában az emberek egész élete arról szól, hogy hol az egyik futószalagról vesz le valamit, hol a másikról, hol ő maga pakol valamit a szalagra, hol ő maga van a szalagon. Legyen szó élelemről, tárgyakról, kapcsolatokról, családról.

Ebben az egészben pedig hatalmas szerepe van a hosszú évek alatt kialakult kapitalizmusnak is, mert az elmúlt nagyjából 100 év folyamatosan erősödő vadkapitalista rendszere az, ami ezt az egészet csúcsra járatta. A nők úgynevezett felszabadítása a mocsok elnyomó háziasszony létből se a nőkért történt, egyszerűen arról volt szó, hogy kivették a nőt a gyerekeik életéből, munkát és pár jogot adtak nekik, mondván milyen szép lesz így az életük és a szabadság illúziójával szépen át is verték őket.

Mivel a gyerek nem maradhat otthon egyedül most, hogy anya nincs otthon, mert dolgozni mehet (mára már muszáj), így betereltek mindenkit a kiképzőtáborokba (óvoda, iskola), ahol azt tanítanak nekik, amit akarnak, olyan ideológiát adnak át, amit akarnak. Az egész valójában az emberiség történetének a legnagyobb átverése, hogy egy szűk rétegnek még jobb legyen.

Ha anyu dolgozik, akkor lehet tőle adót vonni, termeli a GDP-t, tömi a gazdasági elit zsebét, a gyerek le van tojva, jó lesz a gépezet rabszolgájának és erre is van tanítva. Azt pedig el ne képzelje senki, hogy azért, mert valaki diplomás még nem része a gépnek, csak épp máshol helyezkedik el. Ennek az az eredménye, hogy a szülők már semmilyen értéket nem adnak át a gyereknek vagy legalábbis generációnként egyre kevesebbet (erősen haladunk a 0-hoz). Így a média terelgeti a népet ilyen téren a szakadék felé, de ez pénzügyileg megéri, mert mindenkinek fontosabb a fogyasztás, ahhoz meg pénz kell, az meg valójában a végén pár ember zsebébe vándorol, még úgy is, hogy te használod mielőtt eléri a végcélt.

Az ember alaptermészetéhez tartozik a megszerzési vágy (mert valójában nem a birtoklás a lényeg), ezért akar egy kisgyerek mindig új és új játékot, majd 1-2 hét és eldobálja, mert már nem érdekli. Ezt az alapvető pszichológiai problémát (adottségot) használja ki a médián keresztül a világot uraló elit. Persze valójában ők is ennek a csapdájában vannak, csak épp közben a teljes emberiséget eszköznek tekintik az ilyen vágyaik kielégítésének elérésében.

Az igazi különbség csak a méretekben van, mindenki ugyanazt a játékot játssza, ki kisebb ki nagyobb mértékben, a probléma csak az, hogy ezt az emberiség nagy része fel se ismeri.

Nőként írok. A férfiak többsége mindent azonnal akar, és hatalmasak az elvárásaik. Van egy kevés kivétel persze aki nem ilyen :) De aki igen, annak konkrét listája van, amiről pipálgatja a dolgokat beszélgetésnél. Látszik, hogy csak azért tesz fel kérdéseket, hogy szűrjön. Pl hirtelen a semmiből a főzésre tereli a témát, mit tereli, random megkérdezi, hogy szeretsz főzni? Ha a válasz igen akkor mehet tovább a beszélgetés, ha nem akkor nem ír többet, vagy még ki is oszt emiatt. Aztán a következő kérdés az, hogy szeretsz-e kirándulni, mert neki ez a hobbija, és jól gondold meg a választ, mert ezen műlik a közös jövőtök. De tényleg. Volt olyan srác, aki mondta, hogy "ha nem szeretsz társasjátékozni akkor nem ismerkedek veled". Írtam, hogy nem szeretek, mert tényleg nem. Válasz: "Hát akkor ennyi, pá". Meg akarnak mindent úszni, gyorsan megkérdeznek mindent, amit tudni akarnak rólad. De elég feltűnően csinálják. Aztán felteszik a leggázabb kérdést, milyen pasik jönnek be? És akkor te gondolkodj percekig és szedd össze az összes fontos dolgot. Példa: nekem a barna haj tetszik meg a humor. Na egyből felcsillan a szeme és azt hiszi szerelmes vagyok belé, mert neki barna haja van és az anyukája szerint vicces. De ha olyat írok ami rá nem jellemző akkor kiakad és letilt, neki ez jó, mert azt az érzetet kelti, hogy ő irányít, hogy ő szakította meg az ismerkedést, ezért ő a király. Persze ha visszakérdeznék jönne a temérdek elvárás, x centi felett legyen, x kiló alatt, olyat írt egyszer egy gyerek hogy a táskáját hogy hordja a csaj :D meg hogy "legyen pont tökéletes alakja", na ezt fogd meg :D és hogy ne cigizzen. Mondom de szuper, nekem is kizáró ok a cigi. Mondja hát pedig ő dohányzik. Mondom de akkor miért kizáró ok nálad? Válasz: hát nem tudom igazából elfogadom mégis... Ok :D Aztán az ilyen csodálkozik hogy nem ismerkedek vele tovább. Aztán ott a kanos gyerek, akinek az írásán érezni, hogy az egyik kezében a telefon van, a másikban a f.asza, közben nem is kihívóak a képeim és kint van hogy komolyat akarok, de ezek csak azért is bepróbálkoznak, hmmm bevállalós vagy cica? :P Meg ilyenekkel... meg milyen ízű a szám mert látja ki van rúzsozva a képen. Mindent telibe szexualizálnak... Egyik elhívott kajálni mondom mehetnénk hambizni, válasz: akkor ezek szerint te tudsz szexin hamburgert enni? Mert az első randi miért is szólna a szexről meg a szexizésről gyökér? :D

Tudom a nők se jobbak de nem velük ismerkedem most csak a férfiakat szedtem össze.

17. Bullshit! Régen igenis sokkal jobb volt. Lehetett kommunikálni, nem volt rohanás, lehetett udvarolni, agyakat nem fertőzte meg az internet, nem volt ekkora egó, nem volt az a hamis illúzió hogy ezer meg ezer ember közül válogathatok. Régen egy farmer és kockás ing elég volt a csajozáshoz. Régen nem kellett a férfiaknak és nőknek a konditeremben élni ahhoz, hogy úgy gondolják jól néznek ki. Régen nem pornón szocializálódtak az emberek.

Amit meg felejts el sz az, hogy régen kényszerből házasodtak a nők, és mindnel alkesz bunkó volt a férje. Aztán azt is felejtsd el, hogy régen a nőket rommá verték.

Biztos volt ilyen, de arra is mérget vehetsz, hogy ma drasztikusan több az erőszak. Miért? Mert régen az emberek olyan társadalomban éltek, ahol azért odafigyeltek más véleményére, ott volt még kemény rendőrség, és sokkal összetartóbb családok voltak.

Ha te romhalmaz családból jöttél, az csak a te perspektívád.

Ma mit akar egy pasi? Bacni. Szórakozni. Felelősséget nem vállalni. Egy debil drogos, fesztiválozó, életképtelen generáció nő fel éppen, akik arra büszkék hogy dolgozni sem akarnak. Régen tényleg milyen szr volt!