Miért van az, hogy mi emberek sokszor annyira agyonbonylítjuk ezt az egész randizás-szerelem-szex egyveleget?

Gyakran előfordul pl., hogy mindkét félnek bejön a másik, de nem emrnek lépni, mert a másik mit szól hozzá. Együtt járnak, de folyton azon agyalnak, hogy istenem, tényleg elég jó vagyok neki?

Amikor pedig a szex jut az eszébe mindkét félnek, akkor a fiú nem mer "támadni", mert nem akarja, hogy a lány megutálja, hogy le akarja fektetni, a lány pedig azért nem mer lépni,mert attól fél, hogy a srác ribancnak gondolná.

Szóval a kérdésem az lenne, hogy miért kell ennyire túlragozni és csavarni ezeket a dolgokat, mikor egyszerűen csak élvezni kellene a közös élet örömeit?