Lányok,ti jarnátok fogyatékossal?

4

Sokan lepontozták, ami meglep...

Szellemi fogyatékossal nemcsak rémesen kellemetlen, de konkrétan etikátlan lenne párkapcsolatot folytatni. A testi fogyatékosság meg amellett, hogy ellehetetleníti a mindennapokat, sokakat taszít is.

Ez pont nem egy olyan dolog, aminek az elfogadását elvárhatjuk az emberektől.

Mármint párkapcsolat tekintetében. Nyilván minden másban az empátia és a segítőkészség kell(ene) vezéreljen minket a fogyatékosokkal szemben.

Szerintem a reális válasz az, hogy nem, mégha fájó is. Aki mégis igennel válaszol, az többnyire empatikus, segítőkész, nem csak a maga-önös oldalát nézi, esetleg megszállott segítő. Nem gond, mert kell ilyeennek is lenni.

5#: "A testi fogyatékosság meg amellett, hogy ellehetetleníti a mindennapokat...":

Ezt tapasztalatból írod?

Rengeteg fogyatékkal élő éli az életét, sok az önálló, tehát rém kínos, amiket hadoválsz...

Bár én már házas vagyok, így lehet,nem is érdekel a válaszom, de én igen, tudnék fogyatékkal élővel járni. A férjem autista, szóval, ha úgy nezzük hozzá is mennék. 🙂

Hogy milyen típusú probléma, amit el tudnek fogani? Minden olyan állapot, amely nem instant szánalmat vált ki belőlem az illető iránt. Az emberek egy része úgy is lehet enyhe értelmi fogyatékos, hogy, senki nem mérte ezt fel neki, csak kicsit lassabb mint a többiek. Ez például még nem nagy tragédia, mint ahogy a mozgás, látás vagy hallásserültség sem, ha valaki viszont önellátásra képtelen, esetleg súlyos, halmozottan sérült az már kizaró ok lenne.

"Ezt tapasztalatból írod?"

Nem, csak úgy képzelem, szar lehet karok nélkül élni vagy kerekesszékkel közlekedni, netán nem látni. Rengeteg, de rengeteg dologból kényszerűen kimaradnak a fogyatékosok. Rém kínos, hogy ezt magyarázni kell.