Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Alkalmatlan vagyok egy párkapcsolatra vagy csak hozzá vagyok szokva az egyedülléthez? Tapasztalatok? Hogyan tudnék ezen változtatni?
20 éves vagyok és még soha nem volt senkim. Volt 1-1 srác, aki érdeklődött irántam, de hamar találtam valami kifogást amiért nem akartam tőlük semmit. Aztán lett egy nagyon jó fiú barátom, akiben megvolt minden, amit egy fiúban keresek, de mégsem tudtam rá máshogy tekinteni, mint egy barátra. Aztán elkezdtem társkeresőzni. Volt egy srác, akiben szintén megvolt minden, egy rossz szavam nem lehet rá, de nem tudtam semmit sem érezni iránta, ezért pár hónap múlva befejeztük a dolgokat. Próbáltam keresni benne valamit, ami miatt nem tetszhet, de tényleg semmi. Ettől függetlenül folytattam a társkeresést, reménykedve abban, hogy csak lehet, hogy nem ők voltak a megfelelő fiúk, de valakinél azért érezhetem azt, hogy tényleg tetszik és érzek iránta valamit. Most elkezdtem beszélni egy sráccal, ő is olyannak tűnik, akivel összeillenénk és még külsőre is nagyon tetszik, bár vele még nem találkoztam, ezért még korai bármit is mondani. Viszont félek attól, hogy bár azt akarom, hogy most működjön, valami megint bajomra lesz.
Tudom, hogy sok időt fektetek a tanulásba, ezért mindig úgy gondoltam, hogy nem fér bele egy kapcsolat az időmbe. Az egyedüllét pedig jól esik, de ugyanakkor jó lenne már átélni, megtapasztalni milyen szerelmesnek lenni. Sokszor gondolkodom rajta, hogyha én is már 15 évesen pasiztam volna, mint a velem egykorúak, akkor nem lenne olyan nehéz belépni egy rendes kapcsolatba. Most viszont hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy egyedül vagyok és független, nincs szükségem senkire ahhoz, hogy teljes ember legyek.
A gondolattól viszont, hogy mindenkit elhajtok magam mellől kicsit megrémiszt. Ugyanakkor viszont nem tudom elképzelni azt, hogy ne éljem meg tehernek, hogy valakivel egész nap beszélek, pedig már szeretném ezt valakinél átélni, hogy várjam, hogy írjon és hogy találkozhassunk.
Tudom, hogy magamban kell helyre tenni a dolgokat, de nem tudom, hogy ezt hogy tegyem meg. Attól is félek, hogy beleugrok egy kapcsolatba és később a másik felet fogom megbántani vagy magamnak okozok bajt, mert erőltetek valamit, amit nem kéne, ismét ezzel a másik felet is bántva.
Valamint kicsit még az is rémisztő, hogy bár még fiatal vagyok, de főleg, ha egy kicsit idősebb emberrel vagyok együtt, egy idő után már nem csak arról szólnak a dolgok, hogy oké, lesz ami lesz, jól érezzük magunkat, hanem egy idő után azért az ember a 20-as éveiben tervezgeti a jövőjét, ami kicsit rémisztő, főleg ha az van bennem, hogy a másik idejét rabolom, mert sokan a 30-as éveik körül már valami stabilat akarnak. Igazából még számos ilyen dolog van, amire ráfoghatnám azt, hogy nekem nem lenne érdemes elkezdenem egy kapcsolatot.
Azt még megemlíteném, hogy a barátaimhoz is idő kellett, hogy megnyíljak előttük, de most már imádom őket, és mindig szívesen vagyok velük. Előfordulhat, hogy ez az erőltetett párkeresés az, ami nem nekem való? Mert ott úgymond hajt a kényszer, hogy össze kell jönni és senki nem fog hosszú hónapokat várni rám. Viszont az ismerőseim között nincs senki, akivel ki tudna alakulni valami több.
Szívesen olvasnék tapasztalatokaz ezzel kapcsolatban, de a vélemenyeket is várom.
válasza:Hát én 29 évesen is teljesen meg tudlak érteni. Hiába volt már több kapcsolatom, ez a netes ismerkedés sose volt az én világom, utálom az összes íratlan szabályát, hogy 1-2. randin már lesmárolhat egy kvázi idegen, 3-5. randin meg már a lábamat is szét kell rakni, meg kell nézni, passzolunk-e ugyebár. Unom már, hogy a puncimra előbb kíváncsiak, mint a telefonszámomra (még az is, aki komolyat akar), ez valahol szerintem nem normális.
Szóval ne érezd rosszul magad, várd ki, szerintem fog alakulni élőben is, ha nyitottnak mutatkozol, az egyből nem lesz ilyen erőltetett menet szagú történet. Csak járj el otthonról, menj koncertre, vagy olyan helyre, ami érdekel. Egyetemen is járj el szaktársakkall ide-oda, ismerj meg embereket, aztán majd lesz valami! Inkább legyen 2-3 év múlva valaki ígéretes, minthogy magadra erőltess olyat, aki valamiért nem jön be.
válasza:"Ugyanakkor viszont nem tudom elképzelni azt, hogy ne éljem meg tehernek, hogy valakivel egész nap beszélek, pedig már szeretném ezt valakinél átélni, hogy várjam, hogy írjon és hogy találkozhassunk."
Paradoxon az egész sztori valójában.
Ha szerelmes vagy, akkor vele akarsz lenni napról napra, nem akarsz tőle még egy percet sem külön lenni.
Nem voltál szerelmes ezért össze-vissza halándzsálsz.
Ne gondold egyébként, hogy azért, mert 15 évesen nem volt párod, akkor már most le vagy maradva, mert nem vagy.
Annyi a probléma, hogy nem a hozzádvaló palikkal ismerkedsz. Az kevés, hogy jófiú valaki, kell, hogy kémia legyen köztetek, ha az nincs, akkor barátnak tartod, mint történt is veled.
Nem azt mondom most, hogy rosszfiúkkal kezdj ki, semmiképp félreértés ne essék, viszont vonzalom kell, hogy legyen kettőtök közt, anélkül nem fog szerelem kialakulni.
válasza: válasza: válasza:Szerintem próbálj egy kicsit többet eljárni társasággal szórakozni, ne csak társkeresőn próbálkozz (nem nagyon mondtál semmit a személyes ismerkedésről). Ha nincsen meg a társaság hozzá, akkor elsősorban tegyél érte, hogy legyen, addig pihentesd a másik dolgot.
Mindenképp próbáld rendbe rakni magadban, hogy mit is akarsz pontosan a másik féltől és ezt kommunikáld felé társkeresőn is és a való életben is! Nem baj ha nehezen nyílsz meg ismeretlen embereknek, de adnod kell magadnak és egyben mindenki másnak is egy esélyt arra, hogy megismerjen valahogy.😁
1# Pedig engem pont ezért pattintott le egy csaj nemrég több napnyi ismerkedés után, hogy senki nem cserél teló számot már. 23 éves volt és komolyat akart elv🤣
válasza: válasza:23 vagyok és most Erasmuson (egy pár hónappal ezelőtt) találkoztam életemben először egy olyan emberrel akivel nem érezném tehernek a kapcsolatot (hasonlóan voltam/vagyok) mint te. Voltam már amúgy szerelmes (a másiknak kapcsolata volt, nem volt semmi) de ott is tudtam azt, hogy idővel soknak érezném, mert máshol tartottunk az életben.
A baj ott van, hogy időközben ez az illető az egyik legjobb erasmusos barátom lett és valahol folyton ugrál az agyam a barátság között és a "valami több" között. Pedig őt (nyálasan hangzik) a lelkitársamnak érzem és az egész olyan hihetetlen. Viszont ráadásul nagyon messze lakik és tuti kínszenvedés lenne vele egy kapcsolat emiatt (legalábbis egy darabig). Na mindegy ez már az én életem hülyesége:D
A lényeg hogy most nem rég találtam EGY olyan valakit, aki lehetne valaki nekem, aki igazán passzol hozzám. Szerintem ritka az olyan ember aki valóban hozzánk illik és okan vannak olyan kapcsolatban ami inkább megalkuvásról szól mintsem kompromisszumról.
válasza:Nagyon úgy érzem a leírásodból, hogy vagy túl sok volt a romantikus regény, film, sorozat stb. és olyan álmot kergetsz, ami nem létezik (a pasiknál a pornó ennek a megfelelője), vagy van benned valami belső gát a komolyabb elköteleződés felé.
Milyen a kapcsolatod a szüleiddel, közeli családtagokkal?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!