A társkeresés mitől nehéz a felhozataltól vagy attól hogy nem nézel ki a legszuperebbül?

Érdekes ez a megtapasztalás!

Női szemszögből írom: testvéries szintű kapcsolatot érdemes keresni az ellenkező neműekkel.

Nyilván nem lehet tökéletes egyetlenegy kapcsolat sem. (Utoljára az 1980-as évek eleje-közepe táján volt csak romantikus andalgás az élet...) Akkor még javában kislány voltam.

1987. decembere tájékán ŐRÜLT REKLÁMÁRADAT(!) plakátok árasztották el a fővárost. Így emlékszem vissza. Kezdő tini voltam.

Ekkor már kezdődött a tébolyító sebességű fogyasztói társadalom térhódítása. Ez volt a XX. század.

Tehát mit is várunk el egymástól? Már lassan NEGYEDSZÁZADA(!) tart a XXI. század. Szinte már csak ROBOTOKKÉNT(!) gépiesen létezünk...

"Problémás jellemet csak a nem túl szép nőknek játszák ezek a férfiak?"

Nem.

Én egy finoman szólva nem túl szép nő vagyok. EMIATT nyitottak rám kizárólag a ténylegesen problémás (és azt nem csak megjátszó!) férfiak, tehát EMIATT rossz a számomra elérhető felhozatal.

Egy jobb nőnek nem kell ilyenekkel szarakodnia, max. néha beesik egy-egy példány, nyilván elutasítja, és a figyelmét azokra fordítja, akikre érdemes. Nem az van, hogy a sok rossz közül kell a legelviselhetőbbet kiválasztania (vagy a végtelenségig full egyedül lennie), hanem hogy a sok értékelhető közül a leginkább, legtöbb szempontból hozzá passzolót. Nagyon nem mindegy!

Szerintem itt van egy alap probléma, ami a társkeresésben pláne kiütközik, és az az, hogy nem merünk saját magunk lenni. Nem az a cél, hogy felvértezzem magam 98 nem passzoló személlyel szemben, és hozzászokjak ahhoz, hogy ennyi embernek nem én leszek az a bizonyos, hanem a legtöbb embernek az a cél, hogy minél több embernek legyen vonzó.

Ez most egy olyan példa lesz, amire itt harapni szoktak az emberek, de én nőként sokat káromkodok, a szókincsemben sok trágár szó van. Egy időben megfeszítettem magam, hogy ezt kikapáljam, mert hát nem illik, de engem őszintén szólva szórakoztat a szleng, szeretek ilyen lenni, még ha ezzel ki is esek a pasik egy jelentős százalékánál a "kosárból". Valahogy elfelejtjük, hogy egyek vagyunk ezen a világon, és a legtöbb, amit tehetünk, hogy fullba megéljük magunkat.

Én inkább tartom gondnak a kissé összeférhetetlen személyiségemet, de nem is keresek már kapcsolatot. Ha véletlen összejönne, akkor "hurrá!", de nem hiszek már ebben. Volt kapcsolatom a múltban, éltem át örömöt és bánatot - mindkettő beosztható az életem maradék részére.

Az egyes válaszolót miért pontoztátok le ilyen csúnyán? Nézőpontja valóban különös, de ilyen szinten lesöpörni, csak emiatt, holott van benne igazság.

Köszönöm szépen Asriel Dreemurr! :)

Valószínűleg nem a "múzeális" példányokat keresik ezen az oldalon a mai fiatalság... :D

18 óra tájban nem éreztem túl jól magam egy számomra régebbi társaságban. De aztán felelevenedtek bennem régen elfeledettnek hitt emlékek. Mégiscsak rájöttem: nincs itt a "világvége"! :D

Nem igazán szoktam figyelni a pontozásokat. Ilyen szempontból azért nem keresem a jelentőségét, mert ez inkább "tinioldal" a számomra.

Is-is, nyilván.

Ha egy modell külsejű, szívsebész, hobbifestő, 20 éves Miss Tökéletes lennék, akkor a külsőre-belsőre legjobb férfiak állnának sorban a kegyeimért. Plusz nagyjából mindenki más IS, így a hatalmas felhozatalból könnyen ki lehet fogni valakit, aki csak külsőre extra, amúgy meg csak ideig-óráig tudja előadni a rendes pasit. Valahogy feltűnően sok olyan ismert nő van, aki külsőre messze átlag feletti, sikeres, tehetséges, a kapcsolata meg elég csúnya véget ért.

Másrészt meg lényegében abból tudsz választani, akinek te is tetszel, és ha ez csak egy külsőre átlagos, link alkoholista, meg egy átlag alatti pasi, aki elsőre rendesnek TŰNIK, akkor rohadt nehéz olyat választani, aki nem lesz egy erős kompromisszum. Idővel persze megtanulja az ember, hogy mi a fontos számára, és miből nem fog semmi esetre sem engedni. Erre mondom azt, hogy okosan tud kompromisszumot kötni. A saját esetemben: a külső számomra hosszú távon nem sokat ad a kapcsolathoz. Így ezen a téren nem fogom a tökéletest várni. Persze kell a fizikai vonzalom, a szimpátia, tehát ez nem is azt jelenti, hogy lehet fogatlan és ápolatlan. Viszont a személyiség terén vannak olyan elvárásaim, amikből nem fogok engedni. Ez se azt jelenti, hogy csak a tökéletes a jó! Hanem hogy olyat keresek, akivel ÖSSZEILLÜNK.