Ha nem tudja eldönteni mit akar, miért viselkedik mégis úgy, mintha a párja lennék?

Férfi szempontért külön köszönet!

Az elején megmondta, hogy nem árul zsákba macskát, ő most olyan konstrkucióban lenne benne, hogy randizunk és hogyha jól sikerült, akkor találkozunk újra és így tovább.. alapvetően ezzel én is rendben voltam, mert eddig olyan kapcsolataim voltak, ahol gyakorlatilag az ismerkedős részt átugorva nagyjából a második randi után már egy pár voltunk és utólag visszagondolva ezt gyorsnak érzem (nyilván nem azt mondom, hogy 3 hónapig kell randizni, mire el tudjuk dönteni, hogy mit akarunk).

Én ezt elkönyveltem magamban, hogy nem járunk, mert ez fel lett hozva később megint, (a részéről) csak jól érzem magamat vele és igyekszem érzelmileg nem túlságosan beleélni magamat, és nem is úgy viselkedem, mintha a párom lenne. Viszont rajta teljesen azt érzem, hogy így viselkedik. Ezeket nehéz megfogalmazni, olyasmikre gondolok, hogy emlékszik programjaimra, pl tudta hogy voltam színházban, és írt este hogy milyen volt a darab. Napközben is keres, pedig tudom hogy nem olyan munkája van ahol 8 órából 6-ban csak a körmét reszeli. Hogyha nem lesz elérhető mondjuk egy fél napig akkor mindig jelzi, hogy ezt vagy azt csinál, majd este dumálunk. Ezek ilyen apróbb dolgoknak tűnnek, de én pl ilyet a pasimmal csinálok, egy kapcsolatba teszek ennyi energiát.

Persze lehet azért látom így, mert nő vagyok..