Szerintetek el kéne mennünk randizni úgy,hogy nekem nincs semmim?

Nincs értelme nekik hajtani!

[link]

Nyugodj meg, a mai világban sokan laknak egyedül, és mennyi 20-on éves van, aki még esetleg nem is tudja, hogy tíz év múlva is ott fog pecózni a faterékkal.

A szüleim korosztálya zömmel a nyári konyhában, vagy a kis szobában kezdte a családi életet, pedig az a szocializmus volt. Akkor is sokba került az albérlet, igaz sok más meg kevésbe.

Ennyi idősen már ne húzd az időt! Igenis el kell menni randizni, a normális nőket nem az érdekli, hogy most milyen élethelyzetben vagy, hanem a benned lévő potenciál. A többi nővel meg nem kell foglalkozni. Gondolj bele, egy válás után 40 év felett hány férfi és nő kezdi újra a szüleinél lakva, kisemmizve? Ha koszfészek a ház, akkor szedd össze magad, és alakíts ki valamilyen rendet, amit meg is tudsz tartani. Egy rozoga vályogházat is fel lehet dobni, ha rendszeresen nyírva van a fű, festve a kerítés. Ezek nem százezres tételek. Ha a szüleiddel jól ki lehet jönni, minden további nélkül felviheted a lányt is.

Ez jó, hogy észrevetted, változtatnod kell magadon, a viselkedésmintáidon, gondolkodásmódodon. Javaslom, hogy folytasd a munkát, ne hagyd abba!

Lényeg a lényeg, hogy nyugodtan ismerkedj vele, mehet a randizás... majd ő eldönti, hogy tud-e veled lenni a szegényes helyzeted ellenére, vagy nem. Neked pedig nagyon nem szabad beleélned magad, amíg nem lehetsz biztos benne, hogy elfogad téged.

Tudom, ez alá tudja ásni az érzéseket, a vonzalmat, az ismerkedés könnyedségét, de valahogy előre kell mozdulni az életben, tenni kell, és meg kell rakadni a lehetőségeket. Lehet nem ő lesz az igazi, de lehet, hogy igen. És amíg van rá lehetőség, addig próbálkozz, ismerkedj vele, bátran 🙂