Ismerjük a férfi vs. női problémákat, melyik a jobb vele vagy nélküle, miért problémázik mindenki apró dolgokon, előítéletes, nehezen adja magát (több hét akár), mitől van ez a magány vagy tiszavirág élet (a másik véglet), mi van ezekkel legbelül?

Próbálom lefordítani magyarra nektek...:

Ismerjük a férfi és női problémákat. Ezek között megtalálható a ,,vele vagy nélküle?" dilemma. Miért problémázik mindkét nem minden apróságon? Miért vagyunk előítéletesek? Miért gondolkodunk végletekben? Hisz van, aki magányt választja, mert nehezen adja magát, más pedig tiszavirág életű kapcsolatokban sínyled. Mi lehet a lelki háttere ennek a sok fura dolognak? Miért van az, hogy az emberek harminc körül is álszentek, hazudoznak, ahelyett, hogy az igazi arcukat mutatnák és engednék a másiknak, hogy megismerje?

Szerintem amúgy lehet ismerkedni értelmes emberekkel is, nem mindenki felszínes, álszent, hazug, minden xarságon majrézó pisis. Lehet, hogy csak rossz helyeken ismerkedsz.