Lányok, nők Ti már mentetek oda pasihoz ismerkedési célból vagy soha?

#11

Szerintem mondjuk ennek sokkal több értelme van. *Átlagos* férfinak kb. minden második nő tetszik (jóképűeknek nyilván nem), míg nőknek meg jó ha 1-200-ból 1. Sokkal gyorsabb lenne a folyamat és sokkal kevesebb ideig lennének emberek egyedül, ha nők intéznék ezt. Ez lenne nők érdeke is. Ha nők ennyire válogatnak nem értem miért nem ők intézik akkor...

Egyszer a buszon a sofőrhöz. 3 évig voltunk együtt.

N 30

#14

Pedig nők érdeke is ez, többszörösen is. Előbb említett okokon túl így nőknek nem kéne elviselni és jó pofát vágni a sok szinten aluli próbálkozónak se. Biztos elfogult vagyok, mert ronda vagyok, szerintem sokat mondok, amikor azt mondom 1000-ből egynek tetszenék, de mondjuk, hogy igaz. Nekem egyértelműen egyszerűbb lenne...

Volt, hogy kezdeményeztem. Bár nem csak úgy, az utcán, hanem szórakozóhelyen, házibuliban, szóval így kifejezetten oldott hangulatú, eleve nyugodt körülmények között.

Nem vagyok csúnya lány, szóval zömében pozitívan fogadták a közeledésem. Volt, aki így is visszautasított, mert volt barátnője vagy mert nem tetszett neki, hogy így felkínáltam magam, de azért a legtöbbeknek ez pozitív élmény volt. A férjemnél is én tettem meg az első egyértelmű lépést (bár azért ott volt már egy ideje kis pingpongozás a kezdeményezéssel).

#15 nem mondanám, hogy a "szintemen" aluliak próbálkoztak be, és emiatt nem kellettek. Ápoltak voltak, és teljesen átlagos adottságokkal rendelkeztek. Akik érdekeltek sem voltak különösebben jobbak náluk, csak valamiért mégis ők tetszettek. Volt, akinek a huncut mosolya tetszett nagyon, volt, akinek a haja, volt, akinek egyszerűen a stílusa tetszett meg. Biztos a többi srácban is volt anno ilyesmi, csak én nem láttam meg.

Az meg, hogy egyszerűbb lenne-e, vagy sem, lehet vitatni. Az valóban jobb lenne, ha elfogadottabb, gyakoribb lenne, mert az elején azért nehéz volt nőként, mert sok ismerősöm leszólt emiatt. Csak én túl csökönyös természet vagyok, így nem érdekelt, és inkább az ismerőseimet cseréltem le (bár nem direkt emiatt, csak tinikorban ez szerintem gyakori a legtöbb embernél).

Normális leszólítás, ismerkedés kezdeményezés pedig soha nem zavart, és nem kellett "jó pofát vágnom" hozzá kényszeresen. Akik az ilyesmit zokon veszik, azokat le kell tojni. Én mindig értékeltem a bátorságot, csak megmondtam, hogy nem egymást keressük. A bunkó, beszólogatós, tirpák megnyilvánulások meg nyilván más kategória.