Mennyi ideig vagytok hajlandóak várni egy fiúra?

Alapból nem így kapkodva, össze-vissza ismerkedek. Ha már randizunk, akkor én is a lassú megismerés híve vagyok, tehát nem kell már egyből csókolózni, lefeküdni.

Ha arra gondolsz hogy még a bátorságát se szedte össze, hogy odajöjjön hozzám beszélgetni vagy hogy elhívjon találkozni, akkor annak persze van egy határa. Olyankor előfordulhat, hogy azt gondolom róla nem is tetszem neki igazán, különben már elhívott volna. Aztán egyre jobban elengedem őt fejben, aztán egyszer csak megtetszik valaki más.

Ha érdekel a srác, akkor 2-3 hónapot simán rászánok az ismerkedésre. Ez idő alatt szerintem el lehet dönteni, hogy a másik akar-e tőlem többet vagy sem.

A másik kérdésedre a válasz, hogy nem feltétlen. Benne van, hogy talált jobbat, de az is lehet, hogy sokáig várattad és ezt megunta.

Rosszul állsz hozzá. A fiú dolga, hogy a lányt megszerezze, ha ennyire nem lelkesedik érted, hagyd.

Én mindig azt vettem észre, hogy amikor én vágyakoztam egy fiúra, soha nem jött össze, de amikor elkezdtem úgy gondolkodni, hogy én igenis szép vagyok, és bárki jól járna velem, egyből jöttek a fiúk. Más lett tőle a kisugárzásom. Gondolj te is arra, hogy te egy főnyeremény vagy, és a fiú örülhet, ha megkap. Egyből másképp fog ő is nézni rád.

Amig nem jön olyan akinek én tetszem én kellek és viszont es ki is fejezi az érzelmeit.

Nem keresem ha tetszik az adott srac vagy akarok vmit tőle, de ha az életben rám nyomul más, az fog kelleni aki jobban akar többet tesz akinek valoban számítok és fontos vagyok.

Nem sokáig. Ha tetszem neki, tegye meg a kezdő lépéseket pár napon/héten belül, esetleg ha úgy látom, csak egy kis noszogatásra van szüksége, akkor kezdeményezek én, de pár hetet, hónapot nem várnék már rá. Aztán ha meg már ismerkedünk, randizunk, akkor sem szeretem a tötyögést. Szeretem, ha tudom, hányadán állunk és egyértelműen haladunk egy konkrét irányba. Akár a közös jövő felé, akár az elkerülhetetlen vég felé. De tudjam. Ebben én is aktívan részt veszek, természetesen, de az hamar feltűnik, ha egyedül én akarom működtetni és mozgatni az eseményeket.

És persze nálam sem (csak) a szexet jelenti ez a dolog, de azért én a csókra/szexre sem szeretek sokat várni. Szerintem igazából az a legfontosabb, hogy hasonló habitusú emberek legyetek, mert akkor nem érzi egyik fél sem sürgetve vagy éppen visszahúzva magát.

Én párszor belefutottam ebbe sajnos... Eleve nem vagyok egy türelmes ember és nálam ez nagy szó, ha valaki annyira érdekel, hogy kedves, türelmes, megértő legyek, ha lassan szeretne haladni a pasi, vagy kicsit bátortalan, nem biztos magában...stb

Itt inkább az a gond, hogy ez több hónapig volt így és én már belefáradtam ebbe, hogy tényleg időt, energiát és türelmet fektettem bele, de végül nem jutott ez a kapcsolat további szintre. Lehet velem van a gond, de lehet, hogy az adott pasival (vhogy vonzom a nehezebb "eseteket") De ilyenkor eszembe jut ha pl van egy lelki sérülésem ami miatt nehezebben megy a megnyílás akkor azt szeretném, hogy velem is legyenek türelmesek.

Szóval sok mindentől függ, hogy mennyit érdemes rááldozni egy pasira. Ezek a csalódások és kudarcok után azt mondom talán semennyit (kicsit negatív vagyok most ne haragudj). Sokat gondolkodtam és ha a pasinak tényleg kellenél, akkor minden követ megmozgatna és nem neked kéne várakozni és rosszabb esetben teperni.