Túl szép hogy igaz legyen?

Zárkózott lehet. Ha 20 évesen van így, akkor még alakulhat jól veled a kapcsolat.

Ha pl. 30 éves lenne ugyanilyen helyzetben, akkor azt mondanám, ne fáradj vele.

20 évesen ez még egyáltalán nem kirívó eset, vagy nem kellene, hogy egy hatalmas vörös zászló legyen. Egyrészt simán elképzelhető, hogy gimiben pl. pont kifogott egy olyan osztályközösséget, ahol nem udvarolt neki egy fiú sem (plusz ebben a korban a fiúk népszerűségi alapon is választhatnak, és általában a visszahúzódóbb lányokkal nem lehet státuszszimbólumként villogni), és nem igazán volt lehetősége ismerkedni, vagy nem volt neki akkora prioritás. Egyébként az is egy fontos tényező, hogy introvertált, az introvertáltak általában tartalmasabb, mélyebb kapcsolatokat keresnek, általában nem elég nekik annyi, hogy a pillanat hevében összefekszenek valakivel egy házibuliban, vagy összejönnek valakivel csak azért, mert "olyan cuki". Tinédzserkorban komoly kapcsolatot kialakítani meg, valljuk be, nehéz.

Saját példámat tudom hozni, szintén introvertált beállítottságú vagyok, 20 évesen nem volt semmi tapasztalatom. 19 éves koromig jártam gimibe, az osztályomban nem voltam valami népszerű, és hiába néztem ki jól (gimi végére), valószínű senki sem égette volna azzal magát, hogy elkezd nekem udvarolni. Az osztályomban a srácok között leggyakrabban az volt a téma, hogy ki hogyan hányt bele a tóba a hétvégi fesztiválon, a nőket kb. tárgyként kezelték, csak a topmodell volt jó, úgyhogy én sem bennük láttam meg az álompartnert. :D Ezt leszámítva jártam különböző körökbe, foglalkozásokra, de ott senkivel sem alakult ki olyan szintű vonzalom, hogy kapcsolat lehessen belőle. 20 éves korom előtt elsőéves egyetemista voltam, akkor főként a tanulásra fókuszáltam, és erős volt a szakomon a lánytöbbség. Most vagyok 25, a tapasztalathiányomat behoztam, és nekem sem hiszem, hogy nehezebb az ismerkedés, mint a többi olyan embernek, aki tartós kapcsolatot keres.