Miért vágyom a férfiak megerősítésére?

Van egy csodás férjem 6 éve. Imádom őt is és az életünket is - általában véve. Mégis azt vettem észre, hogy még mindig arra vágyom, más férfiak vággyanak rám, nem testileg, hanem úgy egyben kapcsolatra. Ami fura, mert én nem akarok mást, tudom, hogy a legjobbal vagyok. A munkámból adódóan gyakran ismerek meg férfiakat, és elő szokott fordulni, hogy látom rajtuk, hogy tetszem nekik. Na, ezek a pasik azok, akiket kiszúrok magamnak. Egyszerre csak egyet, és akkor annak az egynek szeretném bebizonyítani, hogy én lennék a legjobb fogás számára. Persze ne szó szerint vegyétek. Általában bejelolnek facen, és rám is írnak ezek a fiúk, én pedig igyekszem olyan benyomást kelteni, hogy én egy szuperbomba nő vagyok belsőre is, és igyekszem elérni, hogy epekedjen utánam, arra vággyon, hogy az övé legyek hosszútávon. (Egyébként mondani szoktam, hogy házas vagyok). De ez odáig fajul, hogy gyakran bemeselem magamnak, hogy én pl. szeretnék falmászó lenni, csak mert láttam facen hogy a fiú nagy falmászó, én pedig szeretnék imponálni neki. És simán eljutok addig, hogy elkezdek eljárogatni falat mászni, és esküszöm élvezem is, de legfőképpen az motivál, hogy majd mondhatom neki vagy ha már jól megy, találkozhatunk falmászó versenyen és csak úgy lesni fog, micsoda nő vagyok. Jó a fantáziám, nagyon is, ezt mindig tudtam. De ha belegondolok racionálisan, egyik férfit sem akarnám kapcsolatra sem. Kalandokban pedig sosem voltam, az nem az én világom. Szoval valójában semmi értelme ennek, mert nem akarok tőlük semmit. Azt hiszem, talán csak megerősítést várok, hogy milyen különleges nő vagyok... De nem gondolom, hogy ez normális dolog:D Miért hajszolom magamat ilyenekbe idegen férfiak sovargasara vágyva? És az a kemény, hogy én magam is elhiszem, hogy én most falmászó szeretnék lenni, és gyakran el is érem a célom, tehát simán lehet hogy emiatt a srác miatt én pár hónap múlva már egy falmászó versenyen elinduljak.. De ez csak egy példa.